Ezúttal Háázinu (הַאֲזִינוּ) hetiszakaszát olvassuk, amelynek jelentése “Figyeljetek”. Ez Mózes ötödik könyvének utolsó előtti szakasza, tehát hamarosan befejezzük, majd újrakezdjük a Tóra olvasását.
Több dal szerepel a Tórában, például a Vöröstengeri dal. Líraiságban, költészetben a Háázinu vetekszik az előbbivel.
“Figyeljetek egek, hadd emeljek szót,
És hallja a föld szám beszédét,
Csepegjen tanításom, mint az eső,
Hulljon mint a harmat szózatom,
Mint a permetező eső gyenge fűre,
Mint záporeső a pázsitra,
Mert az Örökkévaló nevét akarom hirdetni.
Ismerjétek el I.-tenünk nagyságát.”
A figyelem felhívásra a héber más szót is ismer. A Háázinu-t akkor használják, ha teli torokból a hegycsúcson állónak kell szólni, vagy a magasból kiáltunk a völgyben lévőnek. Hallja mindenki, aki távol van tőlünk, aki nem jár közénk, nekik is el kell ismerni I.tenünk nagyságát.
Az ének központi gondolata a kapcsolat a nép Isten iránti hűsége és jövőbeli sorsa között. Isten Izraelt úgy tekinti, mint apa a fiát. “Hiszen Ő apád, ki teremtett és erősített téged!”. Hát hogy fizethet a nép hűtlenséggel Istennel szemben?
Hetiszakaszunk befejező része elmondja, hogy Mózes és Józsué nemcsak felolvasták a nép előtt az éneket, hanem kérték, hogy tanulják meg azt:
“Mózes leírta ezt az éneket azon a napon és megtanította rá a népet”.