Ezen a héten Korách, askenáz kiejtéssel Kajrách (קֹרַח) hetiszakaszt olvassák a zsinagógákban. Ez volt a neve annak a tekintélyes, nagy tudású levita férfinek, aki pártot ütött Mózes ellen. Egyesek szerint a Reuben családból származó Dátán és Avirám szervezték az összeesküvést, akik nem tudtak belenyugodni, hogy törzsük nem részesült az elsőszülötti kiváltságokból.
Kihasználták Korách szónoki készségét, ismertségét, ezért választották vezetőjüknek. Ugyanis Koráchnak több személyes sérelme akadt, pl. nem ő lett a törzsfőnök, hanem a fiatal Elicafan, kohén szeretett volna lenni, azaz pap, de ez utóbbi Áron fiainak jutott osztályrészül, vitája volt Mózessel és mivel érvei tetszetősek, avagy demagógok voltak, tömegeket tudott megnyerni.
Hangoztatta, hogy nem érdemes földet megművelni, mert a széleket és a lehulló szemeket a szegényeknek kellett hagyni. De állatot sem érdemes tartani, mert az elsőszülötteket a papok elvitték, sőt a gyapjú nyírásának elejét is le kellett adni, így a leghelyesebb, ha mindenki az egész vagyonát Áron fiainak adja és akkor többet nincs gondja.
Ma ezt úgy mondanák a populisták, hogy nem érdemes vállalkozni, mert minden pénz az adóba megy.
Korachot és csoportját elnyelte a föld, de fiaik nem tartottak apjukkal. Korach fiainak zsoltárai gyakori és kedvelt imánk lett. E családból származott Sámuel próféta is.
Hogy bizonyság legyen Lévi törzs a kiválasztott a szent szolgálatra, és nem az elsőszülöttek, valamint Áron leszármazottai az Ö.való parancsai szerint lettek papok, minden törzs levágott egy-egy botot, amelyet a Hajlékban a bizonyosság ládája elé helyeztek. Az Áron által elhelyezett bot kivirult, mandulát érlelt. Így Áron és a Levita törzs legitimitása vitathatatlanná vált.