Ezen a héten a Vájérá (וַיֵרָא) hetiszakaszt olvassák a zsinagógában.
Jelentése: “És megjelent” – az Örökkévaló, Mámré terebintusainál, mikor a nap a legmelegebben sütött.
Bölcseink szerint az Úr látogatta meg a beteget, a körülmetélést követő gyengélkedése idején. Ábrahám a sátor bejáratánál ült és várta a vendégeket. Úgy tartjuk, sátrának négy bejárata volt, hogy bármelyik égtájról érkezik az utazó, nyitva legyen előtte a ház.
A nap melegen sütött, az Örökkévaló így akarta elvenni a vándorok kedvét az úttól, így biztosítva a lábadozó nyugalmát. De a vendégfogadás Ábrahám számára olyan örömet jelentett, hogy jobbnak látszott, ha idegenek megtisztelik a házat. A történet bevezetőjéből két tanulságot vonhatunk le. A beteg embert kötelesség meglátogatni, segíteni, a jó szó számára orvosság. Ábrahám egész házanépe vállalta a körülmetélést, de a korban legidősebb házigazda részesült a beteglátogatás micvájában.
Amikor már egyre több felnőtt vállalja zsidó identitását, és az ezzel járó műtétet, az ilyen ember számíthat rá, hogy az Örökkévaló számon tartja cselekedetét, meglátogatja, vigyáz rá, egészségére, hogy az áldozatvállalás minél kevesebb fájdalmat, kényelmetlenséget jelentsen.
A másik tanulság a vendégfogadás, amely Ábrahám számára mindennél többet jelentett. Három férfi tűnt fel a láthatáron, Ábrahám eléjük sietett és betessékelte őket a sátrába, vizet hozatott, hogy lemossák az út porát, kenyeret igért nekik, amely a gyakorlatban azt jelentette, hogy 3 mérő lánglisztből süttetett Sárával süteményt, lepényt, majd borjút, marhát vágatott és más finomságokat tálalt vendégeinek.
A három “férfi”, három angyal, fontos feladatokban járt. A magyarázat szerint egy angyal mindig egy munkát végez, tehát a három küldöttnek három reszortja volt. Az egyik meghozta Izsák születésének hírét, a másiknak kellett elpusztítania Szodomát, a gonosz várost, a harmadiknak megmentenie Lótot. Sára nevetett, nem hitte el a hírt, pedig az Örökkévaló megemlékezett Sáráról. Fia született. A nevetés szó benne foglaltatik a fia nevében, Izsák héberül Ichák, a nevetés szó gyöke cöchák.