Szimchát Tórát követően ezen a héten Mózes első könyvével elkezdjük elölről olvasni a Tórát.
Mózes I. könyve 12 hetiszakaszból, szidrából és 50 fejezetből áll. A könyv és egyben az első fejezet címe: Börésit (בְּרֵאשִית), melynek jelentése: kezdetben.
Az első kérdés, miért bét-tel kezdődik a Tóra, miért nem az első betűvel a héber ABC-ből, azaz aleffel? A sok magyarázat közül az egyik: bével kezdődő szó báruch, azaz áldás, á-val kezdődő szó: árur, azaz átok. Aki a Tórát tanulmányozza és a parancsolatait betartja, annak áldásban legyen része.
Második kérdés, Ezra ante kb. 470-ben törvénykönyvvé nyilvánította a Tórát, akkor miért nem a második könyv közepén kezdődik a parancsolatok felsorolásával? A válasz: a világ teremtésének ősapáink és ősanyáink cselekedeteinek története bizonyítja, hogy az Ö…való Izrael gyermekeinek ígérte a földet, amelyből sok részt meg is vásároltak az őslakóktól, tehát a zsidók jogát a szent földhöz vitatni senkinek nincs joga. Másrészt a Tóra tartalmazza a 613 parancsolatot, a parancsolatok születésének története nyomán jobban megértjük annak okát. Például: ne ölj! Az első szakaszban tanúi vagyunk az első gyilkosságnak, amikor Káin lesújtja Ábelt. Testvérgyilkosság. Lényegében minden gyilkosság abszurd, valahol testvérgyilkosság, ha elfogadjuk, hogy mindnyájan Ádámtól, Évától származunk.
Az első hetiszakasz tíz nemzedék sorsát meséli el nekünk. Az első emberpár bűnbeesésének következménye a halál. Az ember életre született, hogy el kell mennünk, az Ádám és Éva rossz választásának, engedetlenségének az oka. Előttük, a bűnbeesés előtt együtt legelt a farkas és a bárány.
Harmadik kérdés: az égitestek teremtése előtt hangzik el a felszólítás: legyen világosság! A válasz: a Tóra fénye számunkra a világosság. Ezért kell tanulmányozni, olvasni és betartani.
Kultúrtörténeti szempontból a következő anyagokkal találkozhatunk: onix kő, bedellium, vasréz. Hangszerek közül említik a hárfát és a fuvolát.
Látta az Ö.való, amit alkotott, az jó, a feladatunk, hogy alkotását ne tegyük tönkre.
Idézet a kommentárból: az ember, aki Ő képére alkottatott, köteles megszentelni hétköznapi munkáját, a szombati nyugalom áldásával.