A szíriai polgárháború áldozatainak szenvedésével állította párhuzamba a náci népirtást az izraeli nagykövet a holokauszt áldozatainak magyarországi emléknapján a Páva utcai zsinagógában rendezett megemlékezésen. Yossi Amrani hangsúlyozta, hogy összeköt minket közös kötelességünk, de összeköt minket az antiszemitizmus elleni folyamatos harc is.
Az alábbiakban Yossi Amrani ma elhangzott beszédét olvashatják:
“2018-at írunk. Az 1930-as évek Európája, a második világháborúhoz vezető időszak, a náci szörnyeteg felemelkedése Németországban, a fasizmus és antiszemitizmus hajnala Európában. Számos kollaboráns Európa szerte és azon kevesek, akik kikeltek a gonosz ellen. Zsidók deportálása koncentrációs táborokba és a kegyetlen erőfeszítés arra, hogy a zsidó népet eltöröljék a föld színéről. Oly sok minden változott meg azon szörnyű napok óta és ez még mindig nem elég.
Az emlékezés napja ez. Emlékezés Magyarországon, ahol csaknem 600.000 magyar zsidó pusztult el. Összegyűltünk itt, Budapesten, a városban, amely szemtanúja volt a zsidó élet pusztulásának, ezrek összegyűjtésének és tömegek gettóba tömörítésének, a deportálásoknak, a meneteléseknek, ártatlan életek barbár lemészárlásának a Duna parton és másutt, több százezer zsidó összegyűjtésének és elpusztításának, mintha az életük semmit sem érne. A magyar zsidó közösség tragédiája az utcákra, sikátorokra, a város épületire van írva. Része a városképnek. Napjainkban Magyarországon tanúi lehetünk a zsidó élet, a zsinagógák és a kultúra folyamatos újjáéledésének. Az élet és az építkezés újjászületése a pusztítás ellen.
Ahogy itt összegyűlve emlékezünk, egyesülünk az emlékezés, az elmélkedés és a lélek feltárásának egységében. Egyesülünk az elkötelezettségben és a morális parancsokban.
A mai napon, ezen a helyszínen, az emlékezés és a tanulás helyén tartott összejövetel jelentősége nem csak igazságszolgáltatás a történelem felé, hanem a következő nemzedék jobb jövőjének biztosítása. Egy olyan jövőé, ahol senki nem találhatja szembe magát ilyen gonoszsággal; egy olyan világé, ahol a szenvedést nem hagyják figyelmen kívül, ahol a diszkriminációt, a gyűlöletet és a sötétséget elűzik, ahol ezek örökre elenyésznek. Kérem a magyar kormányt, hogy fokozza erőfeszítéseit a fiatal nemzedék oktatásában, hogy megtanulják a múltat, hogy elfogadják a történelmi leckét, valamin tegyék ezt a múzeumot az erkölcsi tanok aktív otthonává.
Elkötelezetten állunk ki, nem csak zsidókként, de emberekként is az emlékezés, a tanulás és az erkölcsi döntésre való emlékeztetés mellett. A 20. század emberségének kudarca nem mentség a 21. század erkölcsi csődjére, amikor emberek millióit telepítették ki. Menekültek, áldozatai a horrornak, a saját kormányaik kegyetlenségének, érdekeinek és politikájának. A szír nép szenvedése, az országban zajló állandó polgárháború és saját kormányuk visszatérő vegyi hadviselése emlékeztet bennünket saját erkölcsi kötelességeinkre és hiányosságainkra.
Félreértés ne essék! A holokauszt olyan történelmi tragédia, amelyet a náci rezsim és európai kollaboránsai mértek a zsidó népre egy olyan földrészen, amely a világnak kultúrát, értékeket adott és megteremtette a népek egyenlőségének fogalmát. Németország felelősségvállalása nem mentség egyetlen nemzet számára sem. A holokauszt a legelső szervezett és irányított kísérlet arra, hogy “végső megoldást” mérjen egy adott népre azon öntelt és embertelen elv alapján, amely szerint nem szolgáltunk rá a létezés jogára.
A felelősség az elkövetőket és a velük együttműködőket terheli, ám valójában félreállva, félrenézve vagy figyelmen kívül hagyva azt, senki sem mentesülhet alóla. Jóllehet a vétkesség sohasem viszonylagos, azok, akik tudatlanságot színlelnek, nem moshatják tisztára lelkiismeretüket. A holokauszt történelmi jelentősége kiemelkedik bolygónk krónikái közül, semmi sem fogható hozzá – sem annak előtte, sem utána.
A mai nap az elmélkedésé, a lélek feltárásáé. Ez a nap minden évben arra emlékeztet bennünket, hogy álljunk meg, gondolkodjunk, tanuljunk és emlékezzünk. Létfontosságú, hogy az emléket életben tartsuk, hogy a történelem tanulságaival együtt éljünk, és levonjuk belőlük a szükséges következtetéseket. Komorsága ellenére az emlékezés és az elkötelezettség nem korlátozódhat egyetlen napra. Kötelességünk világunkat jobbá, biztonságosabbá tenni. Az emlékezés és az oktatás a jobb világ egyetlen rendelkezésre álló biztosítéka. A történelmet nem változtathatjuk meg, bár azt egyesek tagadni vagy elutasítani próbálják. Mi azonban törekedhetünk egy jobb jövőre, amikor a néma akarat képtelen és valószínűtlen marad.
Már sokat írtak és mondtak a holokauszt tanulságáról. Természetes, hogy különféle tanulságokat vontak le az emberiség történelmének e szörnyű fejezetéről, a népem, a zsidó nép életének e rémisztő időszakáról. Ahogy ezen elmélkedem, ahogy visszatekintünk a történelemre, a szuverenitás értékére és lényegére emlékezem, hiszen Izrael alapításának 70. évfordulóját ünnepli. Emlékeztet a függetlenség fontosságára, az önállóságra, és arra, hogy népünk biztonságos otthonra talált, Izrael földjén. Emlékeztet a demokrácia törékenységére és annak a felismerésére, hogy a demokrácia és a választások nem garantálják az emberi jogok védelmét vagy az alapvető közös bölcsességet. Meg kell őriznünk a fékeket és ellensúlyokat társadalmaink jólétének biztosítása érdekében.
E nap emlékeztet bennünket a politikusok és vezetők korlátaira, az ígéretek hiábavalóságára, bizonyos politikai szónoklatok megtévesztő mivoltára, valamint az értékek és az internacionalizmus egyes nemzeti érdekek dacára történő összeomlására. Ismét emlékezünk a nemzetek családjára, a szükséges morális és törvényi bizonyosságra és újra a népek nemzetközi családjára, amely nem tudta megvédeni a védteleneket, a gyengéket, a betegeket, a különbözőket, a fiatalokat és az öregeket – ha azok zsidók voltak. A szégyent semmi sem törölheti el sem most, sem a jövőben.
2018-ban, ma, a holokauszt emléknapja nemcsak a szenvedést, a veszteséget, a tragédiát, hanem a hősiességet és a bátor kevesek lázadását és ellenállását jelképezi. Manapság meg kell találnunk szívünkben a bátorságot azért, hogy a világot jobbá tegyük!”