A következő szombaton elkezdjük a Váéra hetiszakaszt olvasni a Tórából. A Váéra jelentése: “Megjelentem”. Megjelent őseinknek az Örökkévaló, irgalmas négybetűs nevével: י ; ה ; ו ; ה – Van, Volt, Lesz – aki szövetséget kötött őseinkkel, Ábrahámmal, Izsákkal, Jákobbal, de nem érthették meg teljesen a hűség fogalmát, amelyet most alkalma lesz bemutatni, mikor ivadékait kivezeti a rabság országából.
400 évig kellett volna szenvedniük a zsidóknak, ez 210-re mérséklődött, mert 49 lépcső halad a Szentség felé fel, és 49 lefelé, a megsemmisüléshez. Izrael fiai már ott álltak a fizikai, szellemi megsemmisülés alsó grádicsán, ha nem történik a kivezetés, később már nem lett volna kit megváltani.
De ezt a nagy Nevet megtanulhatja a Fáraó is, aki lexikonjaiban kerestette tudósaival, de nem találta. Az uralkodó makacsságát 10 csapás törte meg. A víz vérré válása, békák, rovarok, vadállatok, dögvész, kiütés, jégeső, sáskajárás, sötétség, és az elsőszülöttek halála. Ez utóbbinak szörnyű hatása az államgépezet összeomlásával, és lázadással fenyegetett, erre megnyitotta az uralkodó a szabadulás kapuit Izrael gyermekei előtt.
Miért nem ezzel a csapással kezdte a fenyítést Isten, ezzel a többi elkerülhető lett volna? A válasz: így volt csak lehetősége a konok királynak, hogy helyesen cselekedjék. Volt figyelmeztetés, előkészület, gondolkodási idő. Bölcseink szerint 24 napos figyelmeztető periódus előzte meg a kb. 7 napig tartó csapást, így egy évig tartó procedúra volt az egész fenyítő sorozat.
Bár ezzel érték el őseink a menekülést, számunkra ez nem öröm. A peszachi széder vacsorán, mikor a tíz csapást felsoroljuk, kiöntünk az örömöt jelképező borból egy-egy cseppet, mert mások szenvedése üröm nekünk.