Olvashatóvá tették a náci haláltáborok zsidó foglyaiból álló Sonderkommmando egyik tagjának Auschwitzban elásott kéziratát digitális képalkotó eljárással – adta hírül a BBC News.
Marcel Nadjari, Auschwitz egyik zsidó származású görög foglya feljegyzéseiben beszámolt arról, hogyan hajtottak több ezer zsidót gázkamrába naponta a láger őrei.
Az 1944-ben 26 éves férfi rabtársaitól tudta meg, hogy szüleit és kishúgát egy évvel korábban a nácik a megszállt Lengyelország déli részén épült auschwitz-birkenaui koncentrációs táborban meggyilkolták.
Nadjari a láger Sonderkommandójának volt tagja, ők égették el a gázkamrákban megölt rabok holttestét. Mivel megismerte a náci emberirtás gépezetét, tudta, csak idő kérdése, mikor végeznek vele is.
1944 novemberében 13 oldalas kéziratát egy termoszba helyezte, amelyet műanyag fedővel zárt le. A termoszt egy bőrtasakban ásta el a láger 3. számú krematóriuma mellett.
“A krematórium egy széles kéményű, nagy épület, benne 15 hamvasztókemence. A kert alatt két hatalmas pince épült, az egyikben vetkőznek le a foglyok, a másik a gázkamra. Ide pucéran lépnek be az emberek, és amikor nagyjából 3000-ren vannak bent, rájuk zárják az ajtót és elgázosítják őket. Hat-hét perc szenvedés után megfulladnak” – olvasható a kéziratban.
Leírta azt is, hogyan helyeztek el a nácik csöveket a gázkamrában, hogy az zuhanyzónak nézzen ki.
“A gáztartályokat mindig a német vöröskereszt kocsijával hozták, az SS két embere kísérte őket. A kamra nyílásain át a gázt a pincébe engedték, fél órával később kezdődött a mi munkánk. Az ártatlan nők és gyerekek holttestét a liftbe vonszoltuk, ami a kemencékig szállította őket” – írta Nadjari. Feljegyezte, hogy egy felnőtt áldozat hamvai nagyjából 640 gramm súlyúak voltak.
Írásából kiderül, arra számított, a táborban hal meg, üzenetét, amely a biztos halált jelentette volna, ha az SS rábukkan, a külvilágnak szánta.
Harminchat évvel később egy lengyel fiú ásás közben véletlenül akadt rá a termoszra mintegy 40 centiméter mélyen a föld alatt.
Nadjari csodával határos módon túlélte Auschwitzot és Mauthausent is, ahová átszállították, amikor a Harmadik Birodalom összeomlott. A háború után megnősült, 1951-ben New Yorkba költözött. Előbb egy kisfiuk, majd egy kislányuk is született, őt a férfi húga után Nellinek nevezték el.
Nadjari a háború előtt Thesszalonikiben kereskedő volt, Amerikában szabó lett. 1971-ben, 53 évesen halt meg, kilenc évvel azelőtt, hogy kéziratát felfedezték volna.
A nyirkos földben erősen károsodott papírokon a szövegnek csak tíz százaléka volt olvasható. Pavel Poljan orosz történész elhatározta, hogy a modern technológia segítségével helyreállítja az írást.
“Az ilyen ritka, közvetlen bizonyítékok kulcsfontosságúak a holokauszt dokumentálása szempontjából” – vélte Poljan.
Idén novemberben a müncheni Modern Történeti Intézet közzétette Poljan kutatásának eredményeit. A tudós a Sonderkommandóról szóló orosz nyelvű könyve második kiadásán dolgozik, ebben benne lesznek Nadjari feljegyzései is.
Poljan az Auschwitzi Múzeum archívumából kapta meg Nadjari kéziratának szkennelt képeit. Amikor egy orosz rádióban beszélt arról, hogy milyen rossz állapotban vannak a feljegyzések, egy fiatal orosz informatikus, Alekszander Nyikityajev felajánlotta a segítségét.
Az informatikus egy éven át kísérletezett egy digitális képalkotó programmal, vörös, zöld és kék szűrőket használva, hogy az olvashatatlanná vált szöveget restaurálja. A rendőrség és a titkosszolgálatok által használt, úgynevezett multispektrális elemzés tette az eljárást igazán hatékonnyá.
Poljan egy Németországban élő görög-brit tudóst, Ioannis Karrast kért meg a szöveg görögről angolra fordítására.
Az orosz történész a BBC-nek elmondta, megdöbbentette, hogy Nadjari milyen pontosan becsülte meg Auschwitz áldozatainak számát: 1,4 milliót írt. A történészek szerint több mint 1,1 millió zsidó halt meg az óriási lágerben, rajtuk kívül ott öltek meg mintegy 300 ezer lengyel és szovjet hadifoglyot.
Körülbelül 110-en élték túl a Sonderkommandót, többségük lengyel zsidó volt, akik leginkább ki akarták törölni a borzalmak emlékét, így kevesen írtak a történtekről.