A tavaly nyáron elhunyt Somló Tamás ma ünnepelné a kerek hetvenedik születésnapját.
A mindenki által tisztelt és szeretett énekes gyermekei úgy kívánnak édesapjuk és annak zenei munkássága előtt tisztelegni, hogy emlékkoncertet szerveztek. Az általuk megszervezett műsorban régi pályatársak, barátok és fiatal zenészek előadásában lesznek hallhatóak Somló emblematikus szerzeményei egy 19 főt számláló bigband közreműködésével. A november végi budapesti eseményen olyan hírességek lépnek majd fel, mint például Charlie, Zorán, Geszti Péter, valamint Friderika és természetesen ott lesz az LGT többi tagja, Presser Gábor, Solti János, Karácsony János is.
A koncertsorozatot a Sziget mínusz egyedik napján kezdték. Az ötlet Somló ikerfiaié, Pálé és Dánielé volt, akik maguk is zenészek. A kezdeményezéshez Somló másik két gyereke, Dávid és Lili is is csatlakozott.
– A Nem adom fel, az Álomarcú lány vagy az Annyi mindent nem szerettem még című slágerek szerintünk halhatatlanok, így bízunk benne, hogy apu fentről mosolyog, és együtt ünnepel majd velünk 26-án és 27-én is – nyilatkozta Somló Dani.
Somló Tamás korábban a Szombat újságnak nyíltan beszélt zsidó származásáról:
“A fölcseperedésem fontos tényezője volt a zsidóság. Ahogy kiléptem a Baross utca-Nagykörút sarkán az utcára, teljesen más világba csöppentem, mint ami a házon belül volt. Apukám volt zsidó és édesanyám mamája. Somló Iván Tamás néven születtem 1947-ben. A szüleim úgy gondolták, hogy az akkor már szovjet befolyásoltságú országban jó, ha orosz nevem van. Szintén a biztonság kedvéért nem metéltettek körül. Hozzáteszem, hogy az 1941-es születésű bátyámat pedig igen, vagyis más lehetett a veszélyérzet 1941-ben, mint 1947-ben. A szüleim ötéves koromban elváltak. Bátyámmal az újra megnősülő papámnál maradtunk. A nevelőanyám – akit igazából anyámnak tekintek és nagyon szeretek – nagyon vallásos zsidó családból származik. Az új nagymamám ortodoxként szigorúan tartotta a kósert és a szombatot még a legkeményebb ötvenes években is. A Soában elvesztette a családjának kilencven százalékát, beleértve három gyerekét. Mindig szomorú volt, amit persze gyerekként nem értettem. Borzasztó volt naponta többször sírni látni. Nevelőanyám lágerben volt, kísérleteztek rajta, csak a szerencsének köszönheti, hogy túlélte. Ő kevésbé tartja szigorúan az előírásokat, de péntek esténként gyertyát gyújt.”