Napra pontosan 113 évvel ezelőtt halt meg Theodor Herzl, azaz Herzl Tivadar, a cionista mozgalom megalapítója. Herzl 1860. május 2-án született Pesten. Jómódú középosztálybeli családból származott. Családja 1878-ban Bécsbe költözött, a neológ légkörben nevelkedett Herzl az ottani jogi karon tanult, később mérsékelt sikerű drámákat írt és újságíró lett.
Párizsi tudósítóként megdöbbentette a Franciaországban erőre kapó antiszemitizmus, amelyet tovább szított a Dreyfus-ügy (ebben egy zsidó katonatisztet fogtak koholt vádakkal perbe), illetve hogy 1895-ben az antiszemita demagóg Karl Luegert választották Bécs polgármesterévé.
Herzl az antiszemitizmust sokáig társadalmi kérdésnek tekintette, amelyet a zsidók asszimilációja megoldhat. Idővel aztán meggyőződésévé vált, hogy ezt csak elkerülni lehet, méghozzá úgy, ha a zsidók saját államukba vándorolnak ki. (A zsidók imáikban évszázadokon át könyörögtek a visszatérésért Jeruzsálembe, az Oroszországból kivándorolt zsidóság az 1800-as évek végén már alapított mezőgazdasági telepeket Palesztinában.)
1896-ban írta meg Der Judenstaat (A zsidó állam) című röpiratát, ebben így fogalmazott: “A zsidókérdés nem társadalmi vagy vallási, hanem világpolitikai kérdés, amelyet a civilizált nemzetek világtanácsának kellene megoldania, és csak ez a szervezet oldhatja meg”. A politikai küzdőtérre is kilépett, politikusokat, pénzembereket mozgósított a zsidó állam létrehozása, a cionista gondolat támogatására.
A török szultán nem fogadta, de Szófiában zsidók százai ünnepelték, Londonban profetikus megjelenésével és fellépésével nyűgözte le hallgatóit. Herzl Bécsben megindította a cionizmus hetilapját, majd 1897 augusztusában Baselben megszervezte a Zsidó Világkongresszust.
A világ zsidóságát képviselő 200 küldött kimondta: “a cionizmus arra törekszik, hogy Izrael földjén hazát teremtsen a zsidó nép számára”. Létrehozták a cionisták szervezetét, melynek elnöke Herzl lett. A mozgalom nevét arról a Jeruzsálem melletti dombról kapta, amelyen a hagyomány szerint Dávid királyt eltemették, a név átvitt értelemben az egész egykori hazát jelentette.
Herzl évente újabb cionista kongresszusokat szervezett, tárgyalt a szultánnal, a pápával és a német császárral.
1904. július 3-án, 44 éves korában halt meg szívbajban. Halálhírét megdöbbenéssel fogadta a korabeli zsidóság. Amikor családja felnyitotta végakaratát, abban egy szerény végső kívánságot találtak: “Annyit kérek, hogy fémkoporsóban apám sírhelye mellett temessenek el, ott fekszem majd addig, amíg a zsidó nép földi maradványaimat Izraelbe viszi”.
45 évvel később és mindössze egy évvel azután, hogy Herzl álma valóra vált és Izrael állama megalakult, teljesítették végakaratát, földi maradványait Bécsből Jeruzsálembe szállították, hogy eltemessék az azóta nevét viselő hegyen.
1994-ben a Dohány utcai zsinagóga előtti 300 négyzetméteres teret Herzl Tivadarról nevezték el, a terület azóta is büszkén őrzi a nevét. Érdekesség, hogy a tér helyén egykoron állt klasszicista stílusú, kétemeletes házat 1929-ben bontatták le, hogy 1931-re ott építhessék fel a zsinagóga árkádsorát és a Hősök Templomát. Mivel a lebontott házban látta meg a napvilágot Herzl Tivadar, így 1994-ben kézenfekvő volt, hogy a Dohány utcai zsinagóga előtti nagy területet róla nevezzék el.