Ma van Pészach Séni (פסח שני). A Bamidbar 9. fejezetének első része írja le, hogy Izrael fiai hogyan ünnepelték meg a kivonulás után egy évvel Pészach ünnepét. (“a kivonulás szerinti második év első hónapjában”, de az első évnek a kivonulás éve számít.)
Voltak azonban többen is, akik nem ünnepelhettek együtt a többiekkel, mert tisztátalanok voltak a megadott időben. Ezek az emberek odamentek Mózeshez, mondván, hogy igazságtalannak érzik azt, hogy kimaradtak a Pészach ünnepléséből.
“És mondták neki azok a férfiak: Mi tisztátalanok vagyunk halott ember miatt; miért csorbíttassunk meg abban, hogy nem mutatjuk be az Örökkévaló áldozatát a maga idejében Izráel fiai között? És mondta nekik Mózes: Várjatok, halljam, mit parancsol az Örökkévaló felőletek. “
“וַיֹּאמְרוּ הָאֲנָשִׁים הָהֵמָּה אֵלָיו אֲנַחְנוּ טְמֵאִים לְנֶפֶשׁ אָדָם, לָמָּה נִגָּרַע לְבִלְתִּי הַקְרִב אֶת קָרְבַּן יהוה בְּמֹעֲדוֹ בְּתוֹךְ בְּנֵי יִשְׂרָאֵל. וַיֹּאמֶר אֲלֵהֶם מֹשֶׁה, עִמְדוּ וְאֶשְׁמְעָה מַה יְצַוֶּה יהוה לָכֶם”
Ekkor kapta meg Mózes azt az utasítást, hogy “ha valaki szándéka ellenére nem tud részt venni a Pészach ünneplésében, az egy hónappal később, a mai naptár szerint Ijjár hónapban, a hónap 14. napján mutassa be a Pészach-áldozatot, amelyre hasonló törvények érvényesek, mint az első hónap 14-én bemutatott Pészach-áldozatra.”
Érdekesség egyébként, hogy ez az egyik azon két eset közül, amikor egy általános törvényt néhányan a nép közül igazságtalannak találnak, és odamennek Mózeshez ezt szóvá tenni. Mózes megkérdezte az Örökkévalót, aki erre a speciális esetre nézve hoz egy kiegészítő szabályozást, vagyis megfordul a törvényhozás eddig egyirányú menete. A másik eset Clofhád lányainak a története, a lányok örökösödési jogával kapcsolatban, Bamidbar 27. fejezetében. A két esetet összeköti az is, hogy a panaszkodók ezekkel a szavakkal közelítenek Mózeshez: “…miért csökkenjünk azért, mert…?”.
A Pészach séni manapság, hogy nincs meg a Szentély, elvesztette a jelentőségét. Néhány liturgiai részlet jelzi azonban, hogy ez a nap valamiben kiemelkedik a többi hétköznap közül. Sok közösségben szokás ezen a napon enni egy kevés maceszt, ezzel emlékezve a nap hajdani jelentőségére.