Egy hét múlva hétfőn beköszönt Pészach ünnepe, amelynek nyolc napján nem eszünk chomecet, azaz semmilyen kovászos, megerjedt, megkelt tésztaneműt. A Talmud bölcsei szimbolikus jelentőséget tulajdonítottak a chomecnak. Ahogy a tészta kelni kezd és emelkedik, hasonlatos az öntelt egóhoz, melyet egyre magasabbra emel a büszkeség. A tésztában lévő tojássárgáját a Talmud egy bizonyos rossz tulajdonsághoz hasonlítja, mely egyre csak gőgösebbé teszi a szívet.
Alexandriai Philo, az ókori filozófus és kommentátor a chomec jelenlétét a gonosz jelenlétével azonosította. Ezért olyan szigorúak a chomec eltávolítására vonatkozó szabályok. Amikor eltávolítjuk a lakásból a legapróbb darab chomecot, azzal az önmagunk megtisztítását, a jóra és erkölcsösségre való törekvésünket szimbolizáljuk.
Mindannyian gondosan kitakarítjuk lakásunkat Pészach előtt. Mégis előfordulhat -a legnagyobb gondosság ellenére is-, hogy chomec kerül elő egy eldugott sarokból. Ha chomecet találunk Pészach alatt a házban, ki kell vinni és elégetni. Amennyiben nagyobb, mint egy fél tojás, úgy az “ál biur chóméc (על בעור חמץ)” végződésű áldást kell mondani égetés előtt. Lehetőség van a chomec eladására is egy ismerősnek, amelyet az ünnep végeztével vissza vásárolhatunk tőle.
Amennyiben ünnepnapon, vagy szombaton találjuk, le kell takarni, és az ünnep kimenetele után elégetni.
Ha az utolsó napon találjuk meg, úgy az ünnep kimenetele után, áldás nélkül kell elégetni.
Érdekes kommentárt olvashatunk Pészach kapcsán:
“Éjfélkor kelek föl, hogy hálát adjak Neked igazságos ítéleteidért.” (Zsoltárok, 119/62). A vers egyértelműen az kivonulást megelőző éjfélre utal. I.ten ekkor ítéletet hirdetett és végre is hajtotta azt az egyiptomiak között. Őseinknek azonban nem voltak meg törvényeik, amelyeket megtarthattak volna, hiszen a Tóra még nem adatott át, a Tízparancsolat még nem hangzott el.
Így szólt az Örökkévaló: “két vérrel kapcsolatos törvényt azért megkaptatok már: a brisz, a körülmetélés törvényét, és a Pészách-áldozat törvényét.”
Azon az éjjelen keveredett a kettő, amint írva van:
“Ekkor elmentem melletted, és láttalak, amikor véredben feküdtél, s mondottam neked: véredben élj, véred által élj”.
Az első vér a brisz, melyet megtartottak őseink, és zsidó életet adott nekik, a második pedig a Pészach-áldozat, melynek vére az ajtófélfán megmutatta a halál angyalának, mely házakat kell elkerülni.