A Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) a budapesti gettó felszabadításának 72. évfordulója alkalmából tartott megemlékezést szerda délelőtt a Dohány utcai zsinagógában.
A megemlékezésen a BZSH, a Mazsihisz, más felekezeti egyházak vezetői, nagykövetek, parlamenti képviselők, a zsidó közösség tagjai, valamint a holokauszt áldozatainak leszármazottjai, illetve túlélői vettek részt.
Ács Tamás, a BZSH elnöke megindító szavakkal nyitotta a megemlékezést, mint mondta: “…a mai nap és ez az óra az emlékezésé, és a tanulságok levonásáé. Soha többet ne nyerjen polgárjogot ebben az országban olyan gyilkos eszme, ami egyes magyar polgárokat pusztán vallásuk, zsidóságuk, vagy akár származásuk okán előbb kirekeszt, majd a fizikai megsemmisítésre ítélve gettóba kényszerít.”
A BZSH elnöke szerint újra és újra emlékeztetni kell a felnövekvő generációkat arra, hogy „kikhez tartoztak azok a kezek, amelyek a gettót felépítették, és arra kényszerítették az addigra már anyagilag, jogilag és egészségileg is tönkretett, emberségükben megalázott pesti zsidókat, hogy egy-egy lakásban harmincad-magukkal éhezzenek, a legalapvetőbb emberi szükségletektől megfosztva vegetáljanak”.
dr.Frölich Róbert országos főrabbi betegsége miatt, ezúttal Totha Joel Péter főrabbi mondott beszédet, visszaemlékezve a holokauszt borzalmaira, őseink gettóban töltött életére, valamint a felszabadításra.
“Rettenetes körülmények között éltek és haltak meg ezek az egyszerű emberek, akiknek még az álmaik is szürkék voltak. Sorstalanságuk beteljesedett, mert elrabolták tőlük a sorsukat, elrabolták a felnőttkorukat, elrabolták az öregkorukat és az emberhez méltó halálukat is.” – fogalmazott Totha Péter Joel.”
Fekete László főkántor a szertartás végén a “Kél Moleh Rachamim” (אֵל מָלֵא רַחֲמִים) gyászimával fejezte be a megemlékezést, majd a jelenlévők a zsinagóga Wesselényi utcai oldalához sétáltak -ahol 1944-ben a temetetlen holttestek hevertek- és a gettót felszabadító szovjet hadsereg emlékére állított táblát koszorúzták meg, majd elhelyezték az emlékezés köveit.
Az emléktábla előtt felhangzott a “Sír Hámálojsz” (שִׁיר הַמַּעֲלות) kezdetű zsoltár, amely a gyászszertásokon szokott elhangozni:
“שִׁיר הַמַּעֲלות
בְּשׁוּב ה’ אֶת שִׁיבַת צִיּון
הָיִינוּ כְּחלְמִים:
אָז יִמָלֵא שחוק פִּינוּ
וּלְשׁונֵנוּ רִנָּה
אָז יאמְרוּ בַגּויִם
הִגְדִּיל ה’ לַעֲשות עִם אֵלֶּה:
הִגְדִּיל ה’ לַעֲשות עִמָּנוּ
הָיִינוּ שמֵחִים:
שׁוּבָה ה’ אֶת שְׁבִיתֵנוּ
כַּאֲפִיקִים בַּנֶּגֶב:
הַזּרְעִים בְּדִמְעָה בְּרִנָּה יִקְצרוּ:
הָלוךְ יֵלֵךְ וּבָכה נשא מֶשֶׁךְ
הַזָּרַע בּא יָבא בְרִנָּה נשא אֲלֻמּתָיו”