Hanukát követően máris elérkeztünk egy gásznapunkhoz. A zsidó naptárban négy olyan böjtnap van, amellyel Jeruzsálem elestére és a Szentély pusztulására emlékezünk, közülük az egyik január 8-án hajnal 5 óra 51 perckor köszönt be, az Ászóró BöTévész (עשרה בטבת).
Időszámításunk előtt 425-ben, a teremtést követő 3336-dik évben Nabuccodonozor babiloni uralkodó bekerítette Jeruzsálemet. Harminc hónappal később, Tammuz 9-én ledöntötték a várost védő falakat és ugyanebben az évben Áv hó 9-én lerombolták a Szentélyt. 70 évre száműzöttek lettek a zsidók Babilóniából.
Tévész 10,, ami idén január nyolcadikára esik, böjttel, gyászolással és bűnbánattal telik. Napkeltétől napnyugtáig nem eszünk, nem iszunk, s az erre a napra vonatkozó speciális imákat is hozzáadjuk a szokásos imádságokhoz. Az elmúlt időszakban ezt a napot nyilvánították a “Kaddish Napjává”, hogy ekkor emlékezzünk a Holokauszt áldozataira is, mert a legtöbbek úgy vesztek oda, hogy nem maradt, aki emlékimát mondott volna értük. Izraelben ilyenkor az iskolákban megemlékezéseket tartanak, túlélőkkel vagy túlélők gyermekeivel, írókkal, történészekkel beszélgetnek, esetleg ellátogatnak közösen a Jad Vasem múzeumba, hogy a gyerekek tanuljanak az európai zsidóság tragédiájáról.
Ászóró BöTévész napján az evési és ivási tilalom kora hajnaltól a csillagok feljöveteléig tart, ami nem vonatkozik a terhes és szoptató nőkre, valamint a betegekre sem. Munkatilalom ezen a gyásznapon nincsen. Az imákba különleges, böjti szakaszokat illesztenek be. Ez a nap könnyebb, mint Tisó BöÁv (תשע הבאב) abban is, hogy megengedett a fürdés, a test bekenése, bőrcipő viselése, valamint a házasélet is.