1936. augusztus 1-jén rendezték a berlini olimpia megnyitóját, amelyen az árja felsőbbrendűségét mindenáron hirdetni kívánó propaganda ellenére öt zsidó származású magyar olimpikon is aranyéremmel zárt, de a játékok főszereplője egy színes bőrű férfi lett.
Bár Németországot sokáig nem hívták meg az első világháború után rendezett olimpiákra, ám a NOB 1927-ben engedett és Berlint választotta az 1936-os játékok helyszínének. Az 1933-ban hatalomra jutó nácik megjelenése azonban rögtön problémákat vetített előre, Adolf Hitler viszont megnyugtatta a közvéleményt, hogy az olimpia intézménye fajoktól és vallásoktól független, így mindenki számára szabad a részvétel. A maradék félelmeket pedig az 1936-os, nagy sikerű téli olimpia oszlatta el véglegesen, amelyet szintén Németországban rendeztek meg.
A nyári olimpia szervezését Joseph Goebbels propagandaminisztériuma látta el, akik a játékokat egy tökéletes lehetőségnek tartották, hogy nagy embertömeget érhessenek el, így nemzeti feladatnak tekintették az árja felsőbbrendűség hirdetését.
A 444.hu összeállítása leírja, hogy NOB nyomására viszont a náciknak garantálniuk kellett, hogy amennyiben elérik a kvalifikációs szintet, úgy zsidók is részt vehetnek a német olimpiai csapatban. Mindennek elkerülésére azonban akadtak módszerek: a zsidó sportegyesületek és sportolók felkészülése nem volt biztosítva, az edzéseket pedig direkt a válogatóversenyek elé szervezték, hogy fáradtan rosszabbul teljesítsenek a zsidó sportolók. Közülük ily módon csak egy személynek, Gretel Bergmannak sikerült kvalifikálnia, ám végül őt sem nevezték a játékokra.
A berlini olimpia több szempontból számít úttörőnek: ez volt az első, amelynek eseményeiről a televízió is közvetített, Leni Riefenstahl operatőri és másfél éves utómunkájának köszönhetően pedig film is készült belőle. Emellett először Berlinben tartottak fáklyás futást az olimpiai lánggal, amit 3422 sportoló vitt 1-1 kilométeren keresztül. A láng végül augusztus 1-jén érkezett meg Berlinbe, ahol rögtön meg is kezdődött a megnyitó.
A sors iróniája, hogy a propagandaeszközként felhasznált 1936-os esemény kulcsfigurája az a színes bőrű amerikai, Jesse Owens lett, akinek a teljesítményét 1960-ig nem tudták felülmúlni 100 méteres síkfutásban és négy aranyérmet is szerzett Berlinben. Habár több forrás is úgy tartja, hogy Hitler az egyik győzelem után távozott a stadionból, hogy ne kelljen gratulálnia a színes bőrű férfinak, Owens önéletrajzi könyvében elmondta, hogy amikor elment a kancellár előtt, az felállt és intett neki, ő pedig ugyanígy tett.
Az eseményen a Német Birodalom 33 aranyéremmel zárt, a hosszú ideig bojkottot tervező amerikai csapat végzett második helyen, míg a harmadik helyen Magyarország zárt. Ez utóbbi pedig már csak azért is említésre méltó, ugyanis a korábbi várakozásokkal ellentétben, színeinkben öt zsidó sportoló is aranyéremmel jöhetett haza a berlini olimpiáról.