Következő hetiszakaszunk új könyvet vezet be, Mózes ötödik könyvét. Ez a könyv, Széfer Dövárim, elejétől végéig Mózes halála előtti beszédeit tartalmazza. Úgy is nevezhetnénk: Mózes végrendelete.
Beszédei elején Mózes megemlíti, mint kapott az Istentől segítőtársakat, mikor már nem volt képes a vezetés terhét egyedül viselni. “Hogy viseljem egyedül terheteket, perlekedésteket?!”
Mózes szívhez szóló beszéddel – beszédekkel vállalta a nép előtt negyven esztendő eseményeit az egyiptomi kivonulástól addig a percig, mikor már Kánaán határainál álltak.
Csak azokat az eseményeket sorolta fel, melyek tanulságul szolgálhatnak a jövőben.
Ezért tárta Mózes a pusztában született nemzedék elé elsősorban a kémek történetét, akik fellázították a népet, hogy “válasszunk vezetőt és térjünk vissza Egyiptomba.” (Num. 14/4) Keserűen jegyezte meg Mózes “ebben a dologban nem hittetek Istenben” (Deut. 1/32). Az Egyiptomból kivonult nép kishitű lévén nem volt alkalmuk a honfoglalásra, és a vezető arra intette az új nemzedéket, hogy csak erős hittel lehet új hazát teremteni.
Nagy teret szentel Mózes a Jordánon túli terület elfoglalásának. Szichon és Og, a két emorita király, legyőzve bátoríthatja a népet Kánaán népeinek legyőzésére. Ezért Mózes részletesen elmondta a győzelem történetét hangsúlyozván, hogy csak az erős hit segítette Izráelt. A Jordánon túli terület elfoglalása nem volt tervbe véve, de mivel az emoriták nem adták meg Izráel fiainak a békés átvonulási jogot, országuk is Izráel tulajdona lett.
A két emorita király országát elfoglalták. A legenda szerint Og, a Bárán királya óriás volt és Mózes személyesen győzte őt le. A két királyság területét (a mai Jordánia) nem volt szándékában Mózesnek megszállni és letelepedni. Csak mikor Reuben, Gád és a fél Monásseh törzs kérte, hogy letelepedhessék, Mózes beleegyezett, azzal a kikötéssel, hogy előbb átkelnek a Jordánon és élharcosként segítenek testvéreiknek elfoglani Kánaán országát. Így lett a honfoglalás korszakában (i.e. körülbelül 1300-1200 -ban) a Jordán két partja Izráel birtoka.
Ugyanakkor Mózes elrendelte Isten nevében, hogy Moáv és Ámon népeivel ne bocsátkozzanak harcba. Így maradt a Jordán túlsó partján két kis ország független, egészen Dávid király uralkodásáig. (i.e. 1010).
Ezt a heti Tóraszakaszt mindig a tisebeáv előtti szombaton olvassák. Mózes korholó szavai párhuzamosak a Háftárában kijelölt Jezsajás próféta első fejezetével. A 600 évvel később élt próféta az első Szentély pusztulását jövendöli meg Jeruzsálem és Judea erkölcsi züllése miatt. A fejezet a “cházon” szóval kezdődik és ezért hívják a Tisebeáv gyásznapja előtti szombatot “sábbát cházon”-nak.
Az Első Szentély pusztulásának napja (Áv hó 9-e.) mind a mai napig gyász -és böjtnap.
A hagyomány szerint erre a napra esik a Második Szentély pusztulása (i.sz.70), a Bár Kochbá féle lázadás leverése (i.sz.135), sőt a spanyolországi kiűzetés is (i.sz.1492). Ugyanakkor a midrási legenda úgy tartja, hogy ezen a napon fog születni a Messiás, aki Izráel végső megváltását van hivatva meghozni.
(Menáchem Meron: Az élő Biblia)