Támmuz 17-ével (שבעה עשר בתמוז) kezdődik a nyárközepi három gyászhét, ugyanis ezen a napon omlottak le Jeruzsálem falai. Három hétig tartott a város teljes bevétele, s a gyászos végű ostrom emlékére e három héten át a mai napig tilos esküvőt, nagyobb ünnepséget tartani. Mint azt a rabbinikus hagyomány őrzi, több esemény gyűjtőpontja lett e nap. Mózes, mikor megpillantotta az aranyborjút, mely körül az Egyiptomot éppen csak elhagyó zsidók táncoltak és ünnepeltek, szégyenében és felgerjedt haragjában összetörte a kőtáblákat. Az időpont a Tóra kronológiájából könnyedén kiszámítható: Támmuz 17-e.
A Szentélyben mindennap két állandó áldozatot mutattak be. E napon már nem jutott elegendő állat, hogy a papok végezzék kötelességüket. A bölcsek véleménye megoszlik, hogy ez az első vagy a második szentély idejére vonatkozik-e. A városfalak ledöntése már Titus „dicsőséglistáját” gyarapítja. A római seregek, megelégelve a zsidó „lázongásokat”, hadjáratot indítottak Jeruzsálem ellen, s végül elpusztították a második Szentélyt. Az első Szentély idején korábban vették be a falakat, mint arról a szemtanú, Jeremiás is beszámol.
Aposztumuszról nincs információnk. Úgyszintén nem tudjuk, ki és miért állított bálványt a Szentélybe. Az előzőt egyesek Babilónia egy görög nevű tábornokaként azonosítják, míg mások szerint a római megszállás korában élt. A bálványállítást sokan a zsidóságát aktívan megtagadó. bálványimádó király, Menasse számlájára írják.
A Dohány zsinagóga weboldalán dr.Frölich Róbert főrabbi idézett fel néhány érdekesebb pontot a Kicur Sulchán Áruch-ból, a gyakorlati zsidó életet összefoglaló törvénygyűjteményből. E mű Ganzfried Slomo munkája, aki Ungváron született 1804-ben, s élete nagy részét orthodox rabbiként és dájánként ott is töltötte. Könyve olyan zsidóknak szól, „akik nem tudják a Sulchán Áruchot teljes mélységeiben tanulni… ezért könnyen érthető héberséggel” írta meg. a törvények mellett kora szokásait is rögzítette, néhol igencsak szigorú álláspontból.
1. Mert tamuz hó tizenhetedikén kezdődtek meg a szentély pusztulásának a nyomorúságai, azért már e naptól kezdve szoktak egészen tisóbeáv (áb hó 9.) utánig némi gyászt tartani. Illő minden istenfélő embernek, hogy e három héten minden nap, mihelyst a dél elmúlt, imádkozza el Jeremiás siralmait (Jeruzsálem pusztulása felett). Nem kötnek házasságot, ha nem is teljesítette eddig a (M. I. 1. 28.) »szaporodjatok és sokasodjatok« parancsát, de eljegyzést szabad tartani, lakomával is egészen áb hó újholdnapjáig. Ros-chódes áb (újhold) napjától kezdve azonban szabad ugyan eljegyzést lekötni, mindazonáltal tilos ünnepélyes lakomát tartani, de ehetnek befőtt csemegét és hasonlót. A muzsikus zsidónak, kinek ez a foglalkozása, szabad áb hó újholdjáig életfenntartás céljából nemzsidók házában zenélni, de roschodestől kezdve a böjt utánig ott is tilos. Sivóószor betamuz (tamuz hó 17-én) napján magán szintén tilos, ugyanígy aszóró betévész (tévész 10.) napján is. Némelyek sivóószorbetamuz napjától tisóbeávig nem szoktak húst enni, sem bort inni, kivéve sabbosz napján vagy valamely micvakötelesség örömlakomáján.
2. Ezekben a napokban nem szoktak sehechejjónu áldást mondani, ezért ne vásároljanak és ne öltsenek fel új ruhát, mert arra a sehechejjónu áldást kellene elmondani. Az elsőszülött kiváltása alkalmával elmondják a sehechejjónu bróchót, hogy a (30. napjára esedékes) micvát el ne mulasszák. A gyümölcsnél enyhébben vehetik a tilalmat és sabbosz napján, vagy akár hétköznap is, ha tisóbeáv után már nem igen kapni azt a gyümölcsöt, szabad a sehechejjónu áldását elmondani rája. Ne verjék ezeken a napokon a tanulókat, sem a gyermekeket.
3. Ab hó beköszöntével csökkentik az örömöt (az élvezeteket). Nem építenek épületet gyönyörűségre, sem amely csak tágas kényelemre szolgál. Ha már előbb megállapodott egy nemzsidóval, hogy fesse ki a lakást, ha teheti, – helyén való, hogy rávegye, várjon vele tisóbeáv utánig, ha nem teheti, megengedhető (a festése). Ha zsidónak van peres ügye nemzsidóval, szüneteltesse, mert ez az idő kedvezőtlen neki, ha lehet szüneteltesse az egész hónapra, de legalább is tisóbeáv utánig. Az újholdat csak tisóbeáv elmúltán szentelik meg.
4. Szokás egész Izráelben, hogy kilenc napon áb hó újholdjától tisóbeáv utánig nem esznek húst és nem isznak bort. Tilos olyan eledelt is enni, melyben hús főtt, vagy amelyben állatzsír van. Még szárnyast is tilos enni, csak akinek árt a tejes étel, az ehet szárnyashúst. Betegnek minden meg van engedve, mindamellett, ha nem esik nagyon nehezére, áb hó hetedikétől kezdve hagyja abba a húsos eledel evését. Néhol még a betegágyas nők is tartózkodni szoktak ab hó hetedikétől kezdve a hústól és a bortól, mert azon a napon mentek be a pogányok a szentélybe (l. lej. 224. fej. 2. p.). De micvateljesítés örömlakomáján, pl. a körülmetélés vagy az elsőszülött fiú kiváltása napján, valamely talmudtraktatus befejezése alkalmával tartott lakomán szintén megengedhető a hús és a bor. A szülőkön, testvéreiken, gyermekeiken, valamint azokon kívül, kiknek a micva teljesítésében valami részük van, szabad barátságból még tíz embert meghívni a zsíros lakomára, de csak olyanokat, akik már máskor is eljöttek hozzá vendéglakomára. Mindez szabad akár erev tisóbeáv (előtti napon) délelőtt, de annál később már nem. Az a lakoma, amelyet a körülmetélés napját megelőző este szoktak tartani, nem micvalakoma (l. alább 163. fej. 8. p.) ezért tilos azon a hús és a bor, hanem tejes eledelekkel tartsák meg, Sabbosz kimenetelének estéjén a havdala serlegborát, ha van gyermek a házban, adják annak, hogy igya ki a serleg nagyobb részét, ha nincs ott gyermek, maga a havdala szertartást végző is ihatja.
5. Nem készítenek a kilenc napon új ruhákat, sem új cipőket, sem nem kötnek új harisnyákat, még nem zsidóval se készítessék. Ha nagyon szükséges, pl. ha mindjárt tisóbeáv után tartanak esküvőt a házban, szabad nemzsidó iparossal megcsináltatni, de zsidóval még ilyen esetben sem. Mindenesetre szabad azonban ezeket már ros-chódes áv (hó újholdja) előtt megrendelni akár zsidó iparosnál is, aki azután újhold után is dolgozhatik rajtuk.
6. A gyászolónak, akinek tamuz tizennyolcadikán, vagy azután áb hó újholdjáig bármely napon telik le a gyászhónapja, szabad megnyiratkoznia. De ha áb hó újholdjától kezdve később jár le gyásza hava, még ily esetben sem szabad ruháját mosnia, vagy megnyiratkoznia. (k. Elija rabba 551. fej. 32. p.).
7. Ha a kilenc nap valamelyikén körülmetélés van, a körülmetélő, a koma (ki a gyereket a körülmetélés idején tartja) és az újszülött szülei sabbosz (ünnepi) ruhájukat szokták felvenni, de annak a komának, ki a fiút behozza, ez tilos. Az a nő, ki a gyermeket az ajtóig hozza, szintén ünneplőbe szokott öltözködni, mert hisz ezzel teljesen kimeríti részét a micvában. Sabbosz chazon (a tisóbeávot megelőző sabbosz) előtt megengedhetik nekik a szakáll lenyírását is, de azután már tilos lenyírni.
8. Sabbosz chazon maftirjának (a prófétai szakasz felolvasásához) a község rabbiját szokták felhívni, aki érti a fájdalom szavát és ismeri hangját, aznap tehát ne őt hívják fel harmadiknak (Magen Abraham 282. fej. 14. p.)
A három hét végeztével köszönt be a legjelentősebb zsidó gyásznap, Áv hó kilencedike (héberül Tisó böÁv ), amikor nem eszünk és nem iszunk semmit, előző este napnyugtától másnap estig, 25 órán keresztül. Megjegyzendő, hogy már az évforduló előtt is kilenc napon át (szombat kivételével) részleges böjt van, nem eszünk ilyenkor húst. Ez az úgynevezett nájntég, a kilenc tejes nap. A szomorú történelmi események úgy hozták, hogy mind a két Szentély (időszámításunk előtt 586-ban, illetve időszámításunk szerint 70-ben) ezen a napon pusztult el. A böjt előestéjén a férfiak nem vesznek bőrcipőt, hanem gumi- vagy vászon lábbeliben, esetleg a nélkül ülnek a zsinagógában alacsony padokon, s a gyász e jeleivel és körülményeivel mondják el ősi, szomorú dallammal Jeremiás Siralmait, az Échót, másnap reggel pedig kinajszokat, gyászénekeket, köztük a középkor legnagyobb héber költőjének, Júda Halévinek híres Cionidáit.
Régi szokás az is, hogy ilyenkor felkeressük a temetőt, de ezúttal nem a rokoni sírokat látogatjuk meg, hanem az ott elhelyezett emlékműveket és a nagy rabbik sírjait keressük fel.
(dohany-zsinagoga.hu)