A magyar közigazgatás és a holokauszt címmel rendezett konferenciát hétfőn Budapest Főváros Levéltára, a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Történettudományi Intézete és a Veritas Történetkutató Intézet Budapesten.
Kenyeres István, a fővárosi levéltár főigazgatója megnyitó beszédében hangsúlyozta: annak idején a társadalom, az élet minden területére kiterjedtek a holokauszttal kapcsolatos különféle rendelkezések, és ezek lenyomatai számos levéltárban fellelhetők. Rengeteg olyan feltáratlan forrás van még, amely nem a fő eseményekre utal, hanem a hétköznapokra, az egyes embereket érintő hátrányos megkülönböztetésekre, retorziókra, a kirekesztésre – tette hozzá.
A főigazgató elmondta: a második világháború utáni, elsősorban marxista történetírásnak igen határozott képe volt arról, hogy a magyar közigazgatás milyen módon vett részt a holokausztban, és bár ez a kép 1990 után némileg árnyaltabbá vált, a téma még ma is sok történettudományi vitát vált ki. Kenyeres István felidézte, hogy a holokauszt-emlékév programsorozatához csatlakozva Budapest Főváros Levéltára 2014 júniusában megnyitotta a Széttépett esztendők (1938-1944) című kiállítást, a közelmúltban pedig ugyanezzel a címmel tematikus honlapot hoztak létre, amelyen számos tanulmány és eredeti irat is olvasható.
A megtekinthető közigazgatási iratok közül a levéltár főigazgatója példaként említette a közjegyzői iratokból előkerült különféle védleveleket, mentesítési dokumentumokat és az úgynevezett “visszatörvénytelenítés” iratait, vagyis azokat a nyilatkozatokat, amelyekkel az üldözés elől menekülők próbálták törvényes származásukat törvényteleníteni.
A konferencián elhangzott, hogy a hivatásos katonák, a tisztek esetében sajátos megoldást találtak ki a hadseregnél: a zsidó származású és “zsidó vonatkozású” – akinek a felesége zsidó származású – hivatásos tisztek közül csak azokat helyezték nyugállományba, akik elérték az ehhez szükséges szolgálati időt és teljes nyugdíjra voltak jogosultak. Ugyanakkor meghatározták, hogy ezek a hivatásosok csak korlátozott katonai karriert futhattak be: legfeljebb ezredesi rangfokozatot érhettek el, nem szolgálhattak a vezérkarban és bizonyos fegyvernemeknél. Emiatt pedig nagyon sok fiatal, tehetséges tiszt hagyta el a katonai pályát.
(mti)