Következő hetiszakaszunk: Nászó (נָשֹׂא). Jelentése: “vedd fel” – Gerson fiainak számát 30 évestől 50 évesig, ugyanis a leviták ezen korhatáron belül láttak el szent szolgálatot. A pusztai Szentély elkészült. Kirajzolódtak a feladatok. Lévi törzsének gyermekei lettek a papok, ezen belül Áron fiai a kohaniták.
Gerson, Merári, Keháti gyermekei a papoknak segédkező leviták. A Kehátiak szállították a mozgó pusztai Hajlék legkényesebb tartozékait, a frigyszekrényt, a menórát, mindazt, ami a szentek szentélye körül volt található. Nagyon pontosan és gondosan kellett e tárgyakat becsomagolni. Ők a fejedelmek felajánlásából nem kaptak kocsit, mivel a szent dolgokat kézben vagy vállon kellett vinniük. A Gersoniak a szőnyegeket, takarókat, a függönyöket vitték, a Meráriak egy fokkal kevésbé szentebb részeket, deszkákat, összlapokat cipelték.
Szó esik a hűtlenséggel vádolt asszonyról, írva van, “állítsák a pap elé, bontsa ki az asszony haját” innen származik az asszonyok fejbefedésének szokása. Míg a szemérmetlen vagy azzal vádolt asszony haját kibontották, a szemérmes. asszony az utcán, piacon, templomban befedi a haját. Az ezzel kapcsolatos szertartást még a. II. szentély idején Jochanan Ben Zákáj, a jeles tanaista elhagyta, mert az csak az asszonyt érintette. A hűtlenség, vagy a házasságtörés a férj esetében sem megengedett.
Szerepel a hetiszakaszban a nagyon ismert és ma is használt papi áldás szövege “Áldjon meg téged az Örökkévaló és őrködjék feletted, ragyogtassa az Örökkévaló az Ő arcát rád, és legyen hozzád kegyelmes, fordítsa az Örökkévaló az Ő arcát feléd és szerezzen neked békét.” A pap tehát csak tolmácsol és kér az emelvényen, amelyet düchennek neveztek, (innen a műszó düchenolás) az áldást egyedül a Gondviselés bocsátja ránk.
Felsorolják a fejedelmek avatási felajánlását, amely Chanukakor az újraavatás ünnepén is felolvasásra kerül.
A találkozás sátra most kapta meg igazi funkcióját, az Örökkévaló szavait már nem a Szináj hegyén, hanem a sátorban, a két kerub intézte Mózeshez.
(Deutsch Gábor írása nyomán)