A Dohány utcai zsinagógától indult el az Élet menete vasárnap délután Budapesten. A zsinagóga előtti teret megtöltő tömeget Bandi László, az Élet Menete Alapítvány kuratóriumának tagja és Vattamány Zsolt, a VII. kerület polgármestere köszöntötte.
Bandi László „nagy, hangos kiáltásnak” nevezte a holokauszt áldozataira emlékező menetet, amely arra figyelmeztet: „tennünk kell azért, hogy nagyszüleink, szüleink múltja ne válhasson a mi és gyerekeink jövőjévé” – mondta, hozzátéve: ez az idei menet mottója is.
Ismertetése szerint az Élet menete elnevezés arra emlékeztet, hogy a második világháború idején a nácik sok százezer embert kényszerítettek halálmenetekbe, hosszú kilométerek gyalogos megtételére ruha és élelem nélkül, gyengén, betegen. Ezeket a meneteket nagyon kevesen élték túl – mondta.
A koncentrációs táborokban, a frontokon és a háború sújtotta településéken megölt emberek emlékére, valamint a „történelem tanulságainak jelképes emlékeztetőjeként” jött létre a halálmenet ellentéte, az Élet menete – tette hozzá Bandi László. Szólt arról is, hogy évről évre egyre többen vesznek részt a meneten vallásra, nemre és politikai hitvallásra való tekintet nélkül, ami azt mutatja, hogy újra „van tennivaló”. „Egyre többen látják, hogy ismét sokasodnak a baljós jelek: a házak falán, a nyilvánosság, az intézményrendszer egyre több felületén” – fogalmazott.
Vattamány Zsolt polgármester hangsúlyozta: a történelem során az emberiség többször elkövette ugyanazokat a bűnöket. „Éppen ezért fontos, hogy ne csak szavakkal, hanem tettekkel is kiálljunk egymás mellett” – fogalmazott. Arra figyelmeztetett, hogy tanulni kell a múlt bűneiből, s meg kell tanítani a következő nemzedékeknek, hogy semlegesnek maradni kevés, valamint, hogy nem külső szemlélőkre van szükség, hanem egyértelmű és bátor kiállásra.
Erzsébetváros polgármestere beszélt arról is, hogy a Dohány utcai zsinagóga és környéke központi helyszíne volt a múlt századi tragédiáknak. Nehéz felfogni – mondta, hogy a Dohány utca, Kertész utca, Király utca és Károly körút közötti területen, az egykori gettóban élők száma 1945 januárjában megközelítette a 70 ezret. Hozzátette: bár a budapesti gettó volt az egyetlen, amely felszabadult, nagyon sokan nem élték már meg 1945 januárját. A túlélőknek pedig szembesülniük kellett azzal, hogy mindenük odaveszett, családjuk darabokra hullott szét, életük kettétört.
Vattamány Zsolt kiemelte: ez a menet mégis az életről szól, „amely utat tör magának, mint a kerítésre fonódó indák, a járdát feltörő gyökerek”, amelyet „meg lehet törni, le lehet nyesni, de nem lehet végleg legyőzni”. A túlélők ugyanis nem az áldozatok emlékét őrzik, hanem továbbviszik elődeik hitét, tudását, és „beteljesítik a kettétört életek meg nem valósult ígéreteit” – tette hozzá.
Az Élet Menete zárásaként Ronald S.Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke tartott beszédet a megjelent tömeg előtt: