Régóta ismert és a közéletben frissen megjelent politikusok egyaránt ringbe szállnak a keddi izraeli parlamenti választásokon.
Lássuk a jelölteket:
Benjámin Netanjahu az Izraelt megalapító Dávid Ben Gurion után az ország történetének második politikusa, akit már háromszor választottak kormányfővé. A hatvanöt éves Netanjahu több évig az Egyesült Államokban járt középiskolába, majd izraeli katonai szolgálata után a Massachusetts Institute of Technologyn szerzett építész diplomát, miközben tanulmányait megszakítva harcolt az 1973-as jom kippuri háborúban.
1982 és 1984 között Izrael washingtoni helyettes nagykövete, majd 84-től 88-ig ENSZ-nagykövete lett. 1988- ban bejutott a kneszetbe a jobbközép Likud párt színeiben, s Jichák Samír kormányában külügyminiszter-helyettes volt. Samír 92-es választási veresége után a Likud vezérévé választották, majd a Jichák Rabin meggyilkolása utáni választásokon 1995-ben legyőzte Simon Pereszt. Első hároméves kormányfői időszakát az állami szektor privatizálása és az oslói egyezményben a palesztinokkal megindult békefolyamat feltételekhez kötése jellemezte.
Az 1999-es választásokon alulmaradt a munkapárti Ehud Barakkal szemben, s két évre visszavonult. 2002-ben a Likud ismételt győzelme után Ariel Saron kormányaiban előbb a külügyminiszteri, majd a pénzügyi tárcát kapta meg. 2005-ben Saronnak a centrista Kadima (Előre) pártba távozásával visszaszerezte a Likud irányítását, majd a gázai kivonulás ellen tiltakozva pártjával ellenzékbe vonult. 2009-ben a Kadima nyert, de Cipi Livni előzetes választási ígéretei miatt nem tudta megalakítani kabinetjét, és ismét Netanjahu lett a kormányfő. 2013-ban a választásokon a nacionalista Avigdor Liberman pártjával szövetségben sikerült megszereznie a legtöbb parlamenti széket, de kevesebb mint két év után a belső ellentétek miatt feloszlatta harmadik kormányát, és előre hozott választásokon próbálta megerősíteni pártját.
Jichák Hercog a választásokon először méretik meg pártja, az ellenzéki balközép Munkapárt élén. Az 54 éves Hercog hidakat épít és barátságos viszonyt ápol politikai ellenfeleivel is, de bírálói szerint nincs politikusi karizmája, Netanjahunál sokkal rosszabb szónok. Az ellenzéket és a Munkapártot 2013 novembere óta vezető Hercog több mint 25 éves pályafutása során volt már lakásügyi, szociális, diaszpóraügyi és idegenforgalmi miniszter, s részt vett a biztonsági kabinet munkájában.
A Hercogokat „az izraeli Kennedy-családként” jellemzik, nagyapja Jichák Halévi Hercog Izrael első askenázi főrabbija, édesapja, Hájim Hercog a katonai hírszerzés főnöke, ENSZ-nagykövet, majd tíz évig Izrael állam elnöke, nagybátyja, Aba Eban legendás diplomata volt. Hercog egy elit hírszerző egységben szolgált, a tel-avivi egyetemen jogot tanult, majd apja ügyvédi irodájában dolgozott. Nős, három gyermeke van. Alapvető szociális változásokat, a 2011-es tüntetéssorozat legfőbb követeléseinek teljesítését, az amerikai kapcsolatok helyreállítását, a béketárgyalások felújítását ígérte a palesztinokkal. Tavaly novemberben Netanjahu legyőzésére szövetséget kötött a Tnua (Mozgalom) nevű centrista pártot vezető Cipi Livnivel.
Cipi Livni a Likudtól a balközép Cionista Táborig jutott, noha mindvégig ugyanazt a politikai programot hirdette: a palesztinokkal való hosszú távú rendezést a két nép, két állam elve alapján. Az 56 éves Livni ismert jobboldali politikusok lánya, Ejtán Livni és Sara Rózenberg az Irgun radikális cionista katonai szervezet vezetői közé tartoztak, s ők voltak a zsidó állam kikiáltása után az első Izraelben összeházasodott pár. Livni 22 és 26 éves kora között a Moszadnál szolgált, 1983-ban leszerelt, férjhez ment, és befejezte jogi tanulmányait, majd tíz évig ügyvédként dolgozott.
Livni az első Netanjahu-komány idején kezdte politikus pályafutását, 1999-ben a Likud képviselőjévé választották. Saron kormányában először a térségek együttműködésének minisztere lett, majd a különböző izraeli kormányokban megkapta a mezőgazdasági tárcát, volt bevándorlásügyi, lakásügyi, igazságügy- és külügyminiszter is. 2005 végén Saronnal és Ehud Olmerttel kivált a Likudból, és megalakította a Kadimát, amellyel végrehajtották az egyoldalú kivonulást a Gázai övezetből. 2009-ben a Kadima szerezte meg ugyan a legtöbb parlamenti mandátumot, de végül Netanjahu alakíthatott kormányt. A Kadimával ellenzékbe vonult, majd 2011-ben kivált, és megalapította a Tnuát, majd tavaly Cionista Tábor néven választási szövetséget kötött a Munkapárttal. Győzelmük esetén az első két évben Hercog, majd két évig Livni lenne a miniszterelnök.
Jaír Lapid népszerű tévékommentár, író, újságíró, a vajdasági Tomi Lapid fia. Szülei mindketten magyar származásúak. Lapid a 2013-as választások nagy meglepetése volt, frissen alapított centrista Jes Atíd (Van Jövő) nevű pártjával a középosztálybeliek érdekképviseletének ígéretével 19 helyet szerzett a százhúsz tagú kneszetben. Pártja nagyszabású reformokat tervezett, de azok jelentős része a kormány korai feloszlása és az előre hozott választások miatt nem valósult meg. A 2015-ös választási kampányban kevésbé hangoztatta szembenállását az ultraortodox vallási csoportokkal, s a Netanjahu ellenkezése miatt félbemaradt reformok végigvitelét ígérte.
Ajmán Ode negyvenéves izraeli arab ügyvéd vezeti a várhatóan Izrael negyedik legnagyobb pártjává váló közös arab listát, s az abban szereplő Hadas (Új) nevű kommunista pártot is. Ode Haifán nőtt fel, muzulmán létére keresztény iskolába járt, s ateista szocialistaként határozza meg magát. Az előző választáson a Hadas listájának hatodik helyén szerepelt, de a párt csak négy mandátumot kapott, így nem jutott be a kneszetbe.
A kedd esti választásokat az ATV egyenes adásban közvetíti, és tőlük átvéve a bzsh.hu-n is élőben nézhetik az eseményeket.
(mti)
Az eredmények alakulását személyesen is végigizgulhatják, akiknek van kedve társaságban nézni az eseményt.
Az Aurórában (1084, Bp. Auróra utca 11.), vagy az Izraeli Kultúrális Intézetben(1061. Bp. Paulay Ede utca 1.) mindenkit szeretettel látnak.