Ezen a héten a Vájákhél (וַיַּקְהֵל – jelentése: és egybegyűjtötte) és a Pkudéj (פְקוּדֵי – jelentése: elszámolás) hetiszakaszokat olvassák fel a zsinagógákban. Ennek oka az, hogy 54 szidra (hetiszakasz) van, így osztották fel a Tórát. Jusson minden hétre olvasni való akkor is, ha szökőévet írunk, mivel ekkor négy héttel – négy szombattal – többet kell számolni.
A hét szombatján nem a szokásos hetiszakaszt, hanem az ünnepekhez aktualizált Tóra részt recitáljuk. Így előfordul, hogy két, rokon témájú szidrát összevonva olvasunk.
Egybegyűjtötte Mózes népét és meghagyta, hogy még az építkezések alatt is ügyeljenek a szombat szentségére. Ezután vázolta a feladatokat, melyeknek lényege a pusztai hajlék, a szent sátor megépítése.
“És munkába fogott Becálél és Okoliáb és minden bölcs szívű férfiú” és – tegyük hozzá – minden fonáshoz értő bölcs szívű asszony. A nép ajándékából összegyűjtött értékes anyagokból megkezdték a nagy építkezést.
Amikor befejezték a munkát, Mózes meggyőződött róla, hogy mindent úgy végeztek el, ahogy azt az Örökkévaló elrendelte. Ekkor Mózes megáldotta a kezük munkájával alkotó embert:
“Legyen velünk Istenünk jóakarata, tegye maradandóvá munkánk gyümölcsét.”
Ezután maga mellé vette Áron fiát, Iftámárt és elszámolást végeztek, pontosan feltüntetve, milyen anyagból, mennyit használtak fel. A gondos gazda nem csinált titkot, az utolsó fillérig számot adott minden költségről. Tanulság: nekünk is így kell cselekedni és akkor senki sem fogja kétségbe vonni kezünk tisztaságát.
(Deutsch Gábor írása nyomán)