Az alábbiakban Russell Jay Hendel elméleti matematikával foglalkozó szakember tanulmányát közöljük. A külföldön nagy elismertségnek örvendő szakember érdekes gondolatokat vet fel publikációjában.
“Zavarba ejt, amikor bocsánatkérő hangsúllyal beszélünk a tudomány-vallás vitában, mondván: „a tudomány változik, és nem tudhatjuk, hogyan kerülhetnek tevék a bibliában olyan régi korszakban, amikor a tudomány tagadja létüket arra fel.“
Én egy alternatív megközelítést javasolok, amelyet az alábbiakban bemutatok.
De elsősorban az attitűd, a viszonyulás zavar: ahelyett, hogy elvesznénk a tények részleteiben, a vitákban azt lenne helyes hangsúlyoznunk, ami teljesen egyedi a judaizmusban (nevezetesen, hogy a prófécia és az álmok az emberi történelem irányító fő erői).
Elsősorban: a Genezis Könyvében több gond is felmerül, : a) A Genezis 1 látszólag azt állítja,hogy a világot 6000 éve teremtették, noha tényszerűen bizonyítva van, hogy az ember is és a kozmosz is sokkal régebben jelen vannak ; b) a Biblia olyan dolgokról tesz említést, amelyek abban a korban nem léteztek arrafelé, mint a tevék c) a származási táblák, pl. a Gen 10 –ben ( és másutt) nem egyeznek semmilyen történelmi feljegyzéssel.
Két cikket közöltem ebben a kérdésben: a), és ezeknek a válasza minden ilyen gondot megold. Ezek a megoldások tudományos revizió alatt működő folyóiratokban jelentek meg és a Risonim-ok és Achronim-ok (korai és késői magyarázók) hasonló megoldásait ismétlik el.
Röviden összefoglalva azt állítom, hogy sem a régi zsidók, sem egyetlen régi vallási civilizáció nem foglalkozott soha azzal a kérdéssel, hogy miként jöhetett létre a fizikai világ; az antik világban a főkérdés az volt, hogyan teremtődik az álom és a jövőbelátó prófécia: vagyis,ha két eltérő ember eltérő próféciát,álmot lát, akkor hogy lehet, hogy az egyik álom-prófécia,jövőlátó és megváltoztatja a történelmet, míg a másikat elutasítják,mint képzelgést. A kérdés az volt, hogy ki „teremti“ a Teremtőt és a prófétai látomásokat. Azt állítom, hogy a Genezi 1 lényege, hogy elbeszélje a Jövő-hódoló Álom, a Prófécia teremtését. A Genezis 1 főszereplői mind – Ádám, Noé, Ábrahám, Izsák, Jákób – a) megváltoztatták az emberi történelmet b) e változást jövőlátó prófétikus álommal idézték elő c) és egyéniségként cselekedtek. József azért érdekes, mert nem volt próféta és mégis álmokon keresztül megváltoztatta a történelmet.
A cikkeimben felsorolom az erős érveket, mely szerint a „teve“ ugyanúgy kezelendő,mint az „oroszlán“ vagy a „gazella“ a Genezis 49-ben: személyiség-jegyek hasonlatai prófétikus jövőlátó álmokban. A teve a Genezisben olyan emberekre utal,akiknek a jelleme tevéket idéz fel (ahogy Juda oroszlánra emlékeztet) Az a tény, hogy tevék „hordozták“ az embereket, csak arra utal,hogy olyan embercsoportról volt szó,akik kitűntek az utazás és szállítás területén.
Megpróbálok válaszolni három evidensen felmerülő kérdésre: 1) Mivel ennek elsősorban nevelési szinten van szerepe: mi az üzenete ennek a megfejtésnek a nevelők számára? 2) Mivel ma nem léteznek nyilvánosan működő jövőlátó próféták, mi az értéke ennek a megoldásnak,mégha igaz volna is ? És 3) Miért állítom, hogy a judaizmus fő hozzájárulása az emberiség fejlődéséhez a prófécia – ahelyett,hogy az etikát említeném, vagy a rituális és spirituális fejlődést jelentő parancsolatokra utalnék?
Első kérdés: Szeretném, ha a nevelők többet foglalkoznának a Biblia szimbolikus kifejezéseivel. Tudom, hogy vannak jó jesivák, ahol a Tanach (a Biblia) nem fontos tantárgy. Nagyobb hangsúlyt tesznek a technikai és jogi elemzésekre: ha az ember beleejt egy fagylaltos-kanalat egy húsosfazékba, akkor nem árt a Sulhan Áruh-ból felsorolni kérdéseket az ezzel kapcsolatos törvény miatt. Van egy jó „aha“ érzés (gesmak) a szakértlem villogásától. A jelképes részek értelmezése nem ad ilyen érzést (hiszen mindig sok kétely veszi körül) és ezért gondolom, hogy ha a jelképeket fontosabbnak tartanánk a nevelésben, akkor az embereket jobban felkészítenénk a belső világukkal való szembenézésre.
Második kérdés: Van egy vita a korai magyarázók közt (a Risonim-ok közt): Rambam (Mamjmonidész) úgy tartja, hogy a prófécia minőségileg eltér az álmoktól. Ralbag (Gersonidész) úgy véli, hogy folyamatosság van az álom és a prüfécia közt. A legtöbben e téma értői ismerik a Rambam szempontját. Ezért azt gondolják, hog amit a Judaizmus sé az álmok kapcsán mondok, az hamis. Azonban a Genezis könyvének egynegyede egy éretlen tini, József fantáziáiról szól. József legyőzte éretlenségét és az álmaira koncentrálva befolyásolta az emberiség történelmét. Abban hiszek, hogy éppen ez a judaizmus legfőbb adománya. És abban is hiszek, hogy a Genezis elbeszélése közelebb áll a Ralbag véleményéhez.
Harmadik kérdés: Hiszem,hogy a judaizmust mint „etikai humanizmust“ propagálva szaporodnak a vegyes házasságok (hiszen a mai nyugati népek és amerikaiak is etikai humanisták). De abban is hiszek, hogy a szombati pihenés sokakat a meditatív nyugalom felé vezet és így a keleti vallásokhoz (ahol meditatív állapot a fő cél.) Ugyanakkor azt is hiszem, hogy a rituális fókusz a zsidókat a kereszténységhez és más vallások hasonló ünnepeihez vezeti át.
Viszont ha figyelembe vesszük a Genezis 1 rengeteg történelmi és tudományos tévedését, nem látok más utat, mint azt, hogy a Genezis 1 a prófétai álmok teremtésével és jövőlátó személyiségekkel foglalkozik „állatok“ említésekor (ld Gen 49).
Ha lehet ez a judaizmus központi üzenete, akkor ezt kéne hangsúlyoznunk nevelőként. Minden nevelő éretlen fiatallal találkozik,amilyen József. Mit teszünk az ilyen diákokért? Igenis kötelességünk nekik eszközöket, technikákat adni, hogy fejlesszék a belső képességeiket. Lehetőséget kell nekik adnunk, hogy ők is Józsefekké válhassanak.
Mint mondtam a bevezetőjében ennek a levélnek, zavarba hoz az az bocsánatkérő hangulat, amelyben végülis azt sugalljuk, hogy „talán tévedhet a tudomány“. Mintha azt mondanánk, „oké,éljünk együtt a tudománnyal“, de ne akarjunk agresszívek lenni. A nevelésben nem arra tesszük a hangsúlyt, ami unikális, egyedi és eredeti a judaizmusban: arra, hogy mi vezettük elő a prófétai álmokat,mint a történelmi változásmozgatóit. A Tíz Ige például az első eset, amikor törvényt alapoznak prófétai álomra és nem egy tehetséges vezér korszakára. Nem én vagyok az első ember, aki az álmokra teszem a hangsúlyt: rengeteg könyv van erről, pl. a Teshuvoth min hashamyim , egy gyűjtemény amelyben álomban közölt válaszok szerepelnek vagy ott a “Hello from Heaven” , egy világi könyv, amelyben a gyászmunka megváltó álmok során zajlik.
Russell Jay Hendel”