Mozgalmas napok elé nézünk! Szerdán Eszter böjtje, csütörtökön Purim (פּוּרִים), pénteken Susán Purim (שושן פּוּרִים ) lesz, szombaton pedig elkezdjük olvasni a Ki tiszá (כִּי תִשָֹּא) hetiszakaszt.
Ismerkedjünk meg az elöttünk álló ünnep legfontosabb paramétereivel!
Eszter böjtje (תענית אסתר) annak emlékére került be a jeles napok közé, hogy a fogságban, diaszporában élő perzsiai zsidók böjtöltek, hogy Hámán, – az amalekita-, gyilkos terve ne valósulhasson meg ellenük.
A Nép csatlakozott Eszter királyné , és nagybátjya, Mordecháj böjtöléséhez i.e. 365-ben.
A népírtás kisérlete így nem sikerült, és visszájára fordult,- Hámán életével fizetett.
Purimkor este és reggel felolvassák a zsinagógákban a Megilát, Eszter könyvét. Ennek meghallgatása minden zsidóra kötelező.
Az ünnepen legalább két embernek kell ajándékot küldeni (Slách Mónesz = Misloách Mánot) aminek kétféle enni- és innivalóból kell állnia.
Legalább két rászorulón kell segíteni (Mátánot Löevjonim) pénzzel vagy ennivalóval.
Az imákba egy betoldást tesznek (Ál hániszim) , melyben röviden le van írva a megmenekülés csodálatos története.
Érdekes módon ezen az ünnepen nem mondjuk el a Hállél hálaadó imát. Ennek oka, hogy az esemény nem az ősi földön történt, hanem a gálutban, másrészt pedig a megmenekülés csupán részleges volt. A Talmud bölcsek jóval később azt mondták „hiszen mi még ma is Ahasvéros hűbéresei vagyunk”.
Az évszázadok során kialakult szokás, hogy Purimkor a zsidók álarcot öltenek, amivel az események azon fordulatát szimbolizálják, amikor az üldözött zsidók úrrá lettek ellenségeiken. Az egész ünnepnek farsang jellege van, a gyerekek is jelmezt öltenek – a fiúk Ahasvérosnak, meg katonáknak, a lányok Eszternek öltöznek – és vidám összejöveteleken mulatnak a régmúlt szabadulás emlékére.
Ez az az alkalom, amikor mértéktelenül szoktak inni, ami tulajdonképpen talmudi előírás, hiszen „annyit köteles valaki inni Purimkor, hogy ne tudjon különbséget tenni Hámán és az áldott Mordecháj között.” (Megilá).