Ezen a héten Bo ( בא) hetiszakaszát olvassák a zsinagógában. Jelentése: “Menj be”, mármint a Fáraóhoz, Egyiptom uralkodójához, hogy figyelmeztesd, amennyiben tovább makacskodik, következik a nyolcadik csapás, a sáskák.
A keleti szél valóban a sáskák sokaságát hozta, elborítva az országot. Annyi volt a rovar, hogy lapátolni lehetett. Először fordult elő a történet során, hogy megszólalt a fáraó környezete, akik javasolták, hogy hallgatni kellene Mózes szavára. Már-már úgy látszott, a fáraó is megingott, de amikor a nyugati szél megszabadította az országot a sáskáktól, megkeményedett az uralkodó szíve és nem bocsátotta el Izraelt Egyiptomból.
Kilencedik csapásként sötétség borult Egyiptomra, de olyan sűrű sötétség, hogy a mozgást is korlátozta. De a zsidólakta Gósem földjét nem érintette a csapás. A tudósok tudni vélik hogy napfogyatkozás volt a térségben, még a pontos időpontját is lejegyezték, időszámítás előtt 1335. március 13.-án csütörtöki nap történt az esemény. Ugyanez a vélekedés szerint a leírt három napot úgy kell értelmezni, hogy a napfogyatkozás egy napig tartott, de dermesztő, bénító hatása három napot is kitett.
A tizedik csapás bizonyult a legerősebbnek: az elsőszülöttek halála. Bárány vérével jelölték meg Izrael fiai a házaikat, amelyeket elkerült a vész, a halál. A pészach, amely neve lett a báránynak és az ünnepnek, jelentése elkerülés. Ez ünnep Izraelben két napos, a diaszpórában 8.
A kivonulás hónapja, Niszán lett, az első a hónapok között. Sokáig innen számították az év kezdetét. Mivel megállapították a bölcsek az első embernek, Ádámnak születése pontos dátumát, Tisri, a hetedik hó elsejét, ez lett a világ teremtésének elfogadott időpontja és az év első napja.
A királyok új éve változatlanul Niszán maradt. Ádár hónapban került új király a trónra, a következő Niszán hónapban már azt írta: “Királyságom második évében”.
Ha elfogadjuk a tudósok véleményét, a kivonulás Egyiptomból időszámítás előtt 1335. március 27-én szintén egy csütörtöki napon bonyolódott le.
(Deutsch Gábor írása nyomán)