A lengyel nagykövet szerint a holokauszt után már semmi sem lesz ugyanolyan

“A tör­té­ne­lem a ho­lo­kauszt előt­ti és utá­ni idő­szak­ra oszt­ha­tó, mert azt kö­ve­tő­en már sem­mi sem volt ugyan­olyan, mint ko­ráb­ban” – mond­ta Roman Kowalski bu­da­pes­ti len­gyel nagy­kö­vet a Lengyel Intézetben tar­tott be­szél­ge­té­sen ked­den.
Az ausch­wi­tzi ná­ci kon­cent­rá­ci­ós tá­bor fel­sza­ba­du­lá­sá­nak 70. év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból tar­tott, Történelemórák a sza­bad­ság­ról cí­mű ese­mé­nyen a dip­lo­ma­ta ki­emel­te: er­re az idő­szak­ra a ma­gya­rok­nak és a len­gye­lek­nek kü­lö­nö­sen em­lé­kez­ni­ük kell, hi­szen tör­té­nel­mük év­szá­za­dok óta össze­fo­nó­dott a zsi­dók tör­té­nel­mé­vel, or­szá­gu­kat az itt élő zsi­dók szü­lő­föld­jük­nek te­kin­tet­ték.
“A ho­lo­kauszt a ma­gyar tör­té­ne­lem­nek is fon­tos ré­sze, amely­ről min­den­kép­pen be­szél­ni kell” – hang­sú­lyoz­ta Roman Kowalski.
A ren­dez­vé­nyen, ame­lyen részt vett a dip­lo­má­ci­ai tes­tü­let több tag­ja is, a nagy­kö­vet kö­zöl­te: “a ho­lo­kauszt az em­be­ri­ség tör­té­ne­té­nek leg­na­gyobb tra­gé­di­á­ja, hi­szen em­be­rek tet­ték ezt más em­be­rek­kel. Ahhoz, hogy em­lé­kez­hes­sünk a tör­tén­tek­re, be­szél­ni kell ró­la, azért is, mert már egy­re ke­ve­sebb túl­élő van köz­tünk” – tet­te hoz­zá.
Karsai László tör­té­nész, a Szegedi Tudományegyetem ta­ná­ra han­goz­tat­ta: “a vi­lá­gon a leg­job­ban ku­ta­tott, leg­in­kább fel­tárt té­ma a ho­lo­kauszt. Ennek el­le­né­re fo­lya­ma­to­san új do­ku­men­tu­mok ke­rül­nek elő az ausch­wi­tzi tá­bor­ral kap­cso­lat­ban, mert a Vörös Hadsereg ka­to­nái el­vit­ték ma­guk­kal a tá­bor irat­tá­rát, és az­óta is sze­lek­tí­ven bo­csát­ják a do­ku­men­tu­mo­kat a ku­ta­tók ren­del­ke­zé­sé­re“– ma­gya­ráz­ta.
Azt mond­ta: “az ot­ta­ni em­lék­mű­vön még min­dig más­fél mil­lió ha­lott sze­re­pel, a tör­té­né­szek sze­rint egy­mil­lió ál­do­zat volt. A pon­tos szá­mon vi­tat­koz­ni nem ho­lo­kauszt­ta­ga­dás, és a ku­ta­tók sze­ret­nék tud­ni a ne­ve­ket” – kö­zöl­te.
Krekó Péter po­li­to­ló­gus, szo­ci­ál­pszi­cho­ló­gus, po­li­ti­kai elem­ző ar­ról be­szélt, hogy “a ho­lo­kausz­tot az ap­ró­lé­kos­sá­ga, a pre­cíz bü­rok­ra­ti­kus­sá­ga, az el­ké­pesz­tő gé­pi­es­sé­ge kü­lön­böz­te­ti meg más tö­meg­gyil­kos­sá­gok­tól. Hétköznapi em­be­rek kö­vet­ték el egy olyan rend­szer pa­ran­csa­it kö­vet­ve, amely­ben ez volt a nor­ma, már­pe­dig a leg­több em­ber a tár­sa­da­lom­ban kö­ve­ti a nor­má­kat” – mond­ta.
Botos Máté tör­té­nész, po­li­to­ló­gus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának dé­kán­ja ki­fej­tet­te: “Auschwitz az ő kor­osz­tá­lyá­nak olyan tit­kot je­len­tett, amely­ről azért nem be­szél­tek, mert szin­te sem­mi nem le­he­tett tud­ni ró­la. Minden ge­ne­rá­ci­ó­nak el kel­le­ne men­nie oda, mert ez tar­ta­lom­mal tölt meg min­dent, amit ad­dig gon­dol­tak az ott tör­tén­tek­ről” – vé­le­ke­dett. Hozzátette: ma már az is­me­re­tek tu­da­tá­ban nem­csak együtt kell él­ni a ho­lo­kauszt­tal, ha­nem em­lé­kez­ni is kell rá.
Karsai László ar­ra is ki­tért, hogy meg­lá­tá­sa sze­rint va­la­ki vagy na­ci­o­na­lis­ta, vagy ke­resz­tény; vagy an­ti­sze­mi­ta, vagy ke­resz­tény – a ket­tő együtt nem le­het­sé­ges.
Krekó Péter kö­zöl­te: ma a fi­a­ta­lok­nak csak egy von­zó, po­li­ti­ka­i­lag ak­tív szub­kul­tú­ra lé­te­zik, a szél­ső­jobb, amely tel­jes vi­lág­né­ze­tet ad, sa­ját ér­tel­mi­sé­gi­jei, szim­bó­lu­mai van­nak. Úgy lát­ja, a ma­gyar szél­ső­jobb tá­mo­ga­tói do­mi­nán­san fi­a­ta­lok, jó csa­lád­ból va­lók, job­ban kép­zet­tek, és en­nek az az oka, hogy a szél­ső­jobb a lá­za­dás kul­tú­rá­ját je­len­ti, a lá­za­dás le­he­tő­sé­gét ma szin­te ki­zá­ró­lag ez nyújt­ja. Felvetette az ok­ta­tás fe­le­lős­sé­gét az­zal kap­cso­lat­ban, hogy a fi­a­ta­lok­nak ér­te­ni­ük kell az alap­ve­tő em­be­ri, eu­ró­pai ér­té­ke­ket.
Botos Máté is úgy vél­te, hogy a fi­a­ta­lok kö­ré­ben a le­egy­sze­rű­sí­tő vi­lág­né­ze­tek na­gyon könnyen te­ret hó­dí­ta­nak.
A bu­da­pes­ti len­gyel nagy­kö­vet­ség és a Lengyel Intézet Történelemórák a sza­bad­ság­ról cí­mű prog­ram­so­ro­za­tá­nak idei el­ső ta­lál­ko­zó­ja az ausch­wi­tzi kon­cent­rá­ci­ós tá­bor fel­sza­ba­du­lá­sá­nak 70. év­for­du­ló­já­hoz kap­cso­ló­dik.
Tavaly ja­nu­ár­ban in­dult a Történelemórák a sza­bad­ság­ról vi­ta­so­ro­zat, amely­nek fó­ku­szá­ban a 25 év­vel ez­előt­ti ese­mé­nyek, az el­ső len­gyel­or­szá­gi sza­bad vá­lasz­tás­hoz, il­let­ve az 1989-es rend­szer­vál­tás­hoz ve­ze­tő tör­té­né­sek áll­tak. 2014-ben tíz ta­lál­ko­zót ren­dez­tek, és a prog­ram­so­ro­zat idén foly­ta­tó­dik. Ezúttal a szer­ve­zők cél­ja nem csak tör­té­nel­mi, ha­nem tá­gabb, kul­tu­rá­lis és gaz­da­sá­gi kon­tex­tus­ban kö­rül­jár­ni a sza­bad­ság fo­gal­mát.
(mti, fotó: Élet Menete)