Ezen a héten a Vájésev hetiszakaszát olvassák a zsinagógában, jelentése: “És lakott”, mármint Jákob Kánaán országában. Testvérei nem szerették Józsefet, mert “mószerolt” (rossz híreket hozott fivéreiről atyjuknak) és fellengzős álmaival is bosszantotta őket. Ezért gödörbe vetették, amelyben nem volt víz, de lehettek mérges kígyók. Lehúzták róla azt a tarka köntöst, amelyet apjuk kivételezett szeretete jelének tekintettek. Az arra haladó midjaniták hallották a gödörből kiáltó József jajszavát, kihúzták onnan és eladták egy izmaelita vándorkereskedő csoportnak húsz ezüstért, s a pénzért sarut vásároltak maguknak. A testvérek a tarka köntöst egy kecske vérébe mártották, és Jákobhoz vitték, bizonyítandó, hogy vadállat tépte szét a fiút.
Közben Jehuda és menye történetét meséli a szidra. Majd folytatódik József regénye. Megérkezett Putifár házába. Az egyiptomi férfi magas rangot viselt, a testőrség főtisztje volt. József tehetsége igazolódott, a ház vezetését, az ügyek intézését gazdája rábízta, amelyet szerencsés kézzel el is látott. A szép ifjú megtetszett Zulejkának, Putifár feleségének, de az erkölcsös ifjú megtagadta az engedelmességet. A kikosarazott tekintélyes asszonyság letépte Józsefről a ruhát és erőszakossággal vádolta meg nagy hatalmú férjénél, aki bár gyanakodott – de a vád alaposnak látszott és József börtönbe került. Tehetsége ott is megmutatkozott és a börtön őre számos feladatot bízott rá.
A börtönbe két miniszter is került, a főpohárnok és a fő-sütőmester. A magyarázat szerint az előbbit azzal vádolták, hogy a fáraó italában legyet találtak, a sütőmester kalácsában faforgácsot leltek.
Mindketten álmodtak. Álmukat József megfejtette és jóslata bevált. A serlegek mesterét rövidesen szabadon engedték, és tisztébe visszahelyezték, mert a légy egy pillanat alatt a pohárba kerülhet. A fő-sütőmestert azonban kivégezték, mert a liszt megszitálása kötelessége lett volna.
József megkérte a pohárnokot, hogy szóljon az érdekében, mert ártatlanul vetették tömlöcbe. A hálás miniszter ezt meg is ígérte, csomót kötött a zsebkendőjére, hogy el ne felejtse, de bizony elfelejtkezett Józsefről is, és az ígéretéről is.
Érdekes legendát fűz a Talmud az e heti szidrához. A Bár-Kochba-felkelés letörése után (isz. 135) Hadriánus császár megkérdezte a zsidó bölcseket, milyen büntetés jár annak, aki testvérét rabszolgának adja el. Ők tórai idézettel válaszoltak. “Aki embert lop és eladja, halállal lakoljon.” (Ex. 21116.) Erre a császár így szólt: “Nincs tudomásom róla, hogy József eladásáért bűnhődtek volna. Ezért Izrael tíz vezető férfiúja fog lakolni a bűnért.” (Így végeztek ki tíz zsidó vezetőt, köztük Rabbi Akivát, Rábán Simon ben Gámliélt, stb.) Emléküket a Jom Kippur-i imában és egy Tisá Beáv-kor elhangzó gyászdalban örökítettük meg.
Hetiszakaszunk arra is tanít minket, mire vezet az elkényeztetés és a különbségtevés gyermek és gyermek között. Az irigység emberi tulajdonság és bőven előfordul testvérek között is. Nem minden családtagok közötti viszály végződik olyan happyenddel, mint József esete, amikor a rabszolgából végül is egyiptomi alkirály lett.
(Deutsch Gábor írása nyomán)