“Elment közülünk egy igaz ember, Kerényi András z’’c l, akinek talán nem kellett volna ilyen korán meghalnia.
Gyilkos kór támadta meg és hiába küzdött ellene hősiesen, végül is hitsorsosai miatt veszített.
Sokan mondják a daganatos megbetegedéseknek nem csak fizikai, hanem lelki okai is vannak és akit folyamatosan érnek lelki bánatok, azok nem tudnak védekezni a kór ellen és belepusztulnak. Persze erre semmi tudományos bizonyíték nincs.
Az utóbbi évtizedeit arra tette fel, hogy Dél-Pesten létrehozzon egy működőképes zsidó hitközséget. Hívta a hittestvéreit, könyörgött nekik, hogy jöjjenek össze.
Nem bánta azt se, hogy méltatlanul szűk helyiséget kapott a közössége, vezetésével ott gyűltek össze a zsidó emberek, ahol tudtak.
Bátor ember volt, nem csak másoktól várta el, hogy harcoljanak az antiszemitizmus ellen, hanem azon kevesek között volt, aki nem ijedt meg a fasiszta bitangoktól, hanem amikor megtámadták az imahelyül szolgáló kis üzlethelyiséget, nem bújt a csukott ajtó mögé, hanem kirohant, üldözte a merénylőt, így sikerülhetett, hogy a rendőrök megtalálták és bíróság elé vihették azt a gazembert.
Bízott abban, hogy eléri élete nagy álmát, felépül egy új zsinagóga, ha már arra nem volt esély, hogy a régit visszavegyék.
Évekig járt, szervezkedett, talpalt, kért, könyörgött és követelt. Végül is úgy tűnt, hogy győzött!
Győzött, mert a Csepeli Önkormányzat a kerület egyik legjobb helyén adott egy telket, hogy ott épüljön fel a zsidóság új otthona. És eljött mindenki, aki számított, az izraeli nagykövet, a bíboros, a zsidóság vezetői, a polgármester, a miniszter és a sok-sok érdeklődő. Nem volt olyan újság, nem volt olyan weblap, nem volt olyan híradó, amely ne számolt volna be arról, hogy lerakták az új Csepeli Zsinagóga alapkövét!
A magyar kormány a nagy világnyelveken és persze héberül is dicsekedett színes kiadványaiban, hogy nincs itt semmi baj, mert új zsinagóga épül Csepelen.
Dermesztő hidegben 2013. január 27-én mindenki megkapta azt a díszes vakoló kanalat, amely ma már csak emlék.
Az alapkőletétel immáron lezárult életének legfelemelőbb pillanata volt és azt hitte, hogy ha a nem zsidóktól megkapott minden segítséget, akkor hittestvérei is támogatni fogják, nem gáncsolni.
Ha elhinnénk, hogy a rák egyik oka a lelki bánat és levertség, akkor megmondanánk, hogy ki ölte meg őt! Azok, akik aljasságból, irigységből, anyagai haszonlesésből vagy hatalmi játékból megakadályozták, hogy a Csepeli Zsinagóga határidőre felépüljön
A rabbi, akinek nem tetszett, hogy erre költenek pénzt, mert azt a saját közösségének akarta, minek Csepelnek is egy zsinagóga, ha neki már van. A befolyásos zsidó, akinek nem tetszett, hogy ilyen drága, az örök időknek szóló épület fog állni Csepelen. A másik befolyásos zsidó, aki saját magának akarta a felépítés dicsőségét! A harmadik befolyásos zsidó, aki nem akarta, hogy valaki másé legyen a zsíros üzlet.
Szóval azt hinnénk, hogy őmiattuk ment el idő előtt, mikor még élhetett volna sokáig, ha a köddé vált tervei miatti bánat le nem gyűri ellenállását.
De hát tudjuk, hogy mindez csak képzelgés, mert az embereket nem a lelki bánat öli meg, így hát akik a halálért felelősek lehetnének nem is éreznek semmit, csak hullatják krokodilkönnyeiket.
Nyugodjék hát békében András.
Boruch Dajen h’emesz.
Dr. Feldmájer Péter