Hogy aktuális hetiszakaszunk eseményeit megértsük, tudnunk kell a következőket: az ókorban az áldás, vagy az átok, amit egy ember – főleg a törzs, vagy a család feje – kimondott, valóságnak számított. Hittek biztos megvalósulásában.
Izsák két fia, Jákov és Ézsau, a Biblia szerint már anyjuk méhében “civakodtak”. Születésüktől kezdve éles ellentét volt közöttük. Jákov otthonülő, szellemi életet élő, Ézsau pedig vadászember volt. Vadász lévén ritkán volt otthon, s akkor is csak azért, hogy kipihenje fáradalmait. Ézsau volt az elsőszülött, de elsőszülöttségét eladta Jákovnak “egy tál lencséért”.
Az elsőszülöttség két dolgot jelentett: ő volt a család “papja”, szertartásainak vezetője. Másfelől két részt kapott az apai örökségből.
Ézsaunak nem volt ínyére a papi tevékenység és mivel állandó életveszélyben volt, nem számított az örökségre.
“Íme én a halálba megyek, minek nekem elsőszülöttség?” (Gen. 25/32)
A szülök közül az anya, Rebeka az otthonülő Jákovot kedvelte. Az apa, Jicchák Ézsaut szerette, mert a vadászzsákmányból jó falatokkal látta el. Izsák öreg korára megvakult, de fiatalon is “vak volt” idősebb fiának megítélésében, mikor nem látta annak erőszakos, vérszomjas természetét.Az ókori patriarchális társadalomban szokás volt, hogy ha a család feje közeledni érezte halálát, egybehívta családtagjait. Egyrészt kiosztotta nekik az örökséget, másrészt megáldotta gyermekeit és unokáit. Így tett Izsák is két gyermekével, Ezsauval és Jákobbal. Rebeka az atyai áldást Jákovra szerette volna átruházni. Segítségével Jákov Ézsaunak öltözött, báránybőrt kötött a karjára és a vak Izsák nem vette ezt észre. Azt mondta: “A hang Jákov hangja, de a kéz Ézsau keze.” Ez a mondat szállóigévé vált.
Jákov hangja a szellemi életnek, imának; Tóra-tanulásnak a jelképe lett. Évszázadokon keresztül a fegyvertelen, hazátlan zsidóság csak hangjával küzdött fennmaradásáért. Ézsau keze az erőszak, a vérontás jelképe. Az idők folyamán Ézsau az összes nem zsidó népek, a gojok jelképe lett, akik fegyverrel, háborúkkal szereztek hazát és lenézték, megvetették az imádkozó “gyáva” zsidót.Izrael országa új zsidó típust teremtetett. A jogaiért fegyverrel küzdő harcos zsidót.
A “Könyvet nem hagyta el, de kardot is tartott kezében, mert ahogy a Midrás mondja: “Könyv és kard egyszerre ereszkedtek le az égből.Jákov és Ézsau vetélkedését az atyai áldásért. Felfoghatjuk szimbólumként is a zsidó nép hosszú történetében. A zsidóság 2000 éven át élt idegen népek között, legtöbb esetben megkülönböztetés, megaláztatás, üldöztetés volt az osztályrésze.
A XIX. századbeli emancipáció következtében gyökeres változás állt be a zsidók életében. Az új helyzetet kihasználva, sok zsidó testvérünk alkalmazkodni, sőt hasonulni kívánt az idegen népekhez. Megszületett az asszimiláns zsidó képe, aki sokszor teljesen levetette magáról zsidóságát, hogy része legyen az “áldásban”, anyagi javakban, karriert csináljon.
Jákov Ézsaunak öltözött bár hangját nem tudta eltitkolni. S miként a bibliai Jákovnak menekülnie kellett otthonából Ezsau elől, úgy a “Mózes-vallású” német, magyar, vagy más nemzetiségű zsidónak sem volt maradása otthonában.Izsák három áldást adott fiának. Érdekes megfigyelni a három áldás közötti különbséget.
Az Ézsaunak álcázott Jákovnak anyagi előnyöket és a más népek felett való uralmat ígért. Az igazi Ezsaut azzal áldotta meg, hogy bőségben lesz része és kardjával fog élni. “A föld bőségében és az égi harmatban lesz otthonod, karddal fogsz élni”. (Gen. 27139-40)
Amikor Jákov elhagyta otthonát és jött elbúcsúzni apjától, Izsák a két előző áldástól teljesén eltérőén áldotta meg őt. “Adja neked Isten Ábrahám áldását.” (Gen. 28/4) Megáldotta szaporodással, anyagi bőséggel és Kánaán országának öröklésével. Ez a harmadik áldás tette meg Jákovot Izsák igazi örökösévé.
Érdekes megfigyelni a különbséget Ézsau alakjának ábrázolásában a Tóra és a századokkal később íródott Midrások között. A Tórában több jó tulajdonsága van Ézsaunak. Elsősorban szülőtisztelő volt. Apját rendszeresen ellátta élelemmel. Testvére elleni bosszúját anyja halála utánra halasztotta. Nem volt vagyonhajhászó. Fivérével kibékült, az ajándékokat sem akarta elfogadni.
Ezzel szemben a Midrás teljesen befeketíti Ézsaut. Anyját egész életében félre vezette, jámborságot színlelve. Mikor fivérével állítólag kibékült, csók .helyett át akarta harapni a torkát. Négyszáz fegyverest gyűjtött össze, hogy megölje. őt.
A Midrás végső konklúziója: tudott dolog, hogy Ezsaú gyűlöli Jákovot. E mondatban Ézsau már Izrael gyűlölőit jelenti…
(Menáchem Meron írása nyomán)