Sziván (סיון) beköszöntével a zsidó hagyomány egyik legkülönlegesebb időszakába érkezünk. Ez az év harmadik hónapja Niszántól, illetve a kilencedik Tisritől számolva, neve pedig már Eszter könyvében is szerepel. A hónaphoz a fény, a kinyilatkoztatás és a spirituális megújulás gondolata kapcsolódik.
Az asszír nyelvben a hónap neve „Sivany”, amelynek jelentése: „az erős napsütés ideje”, a Talmudban pedig „Savi-Laba” néven említik a hónapot, amelyet egyes magyarázatok „lángba borult lávaként” értelmeznek. Más vélemények szerint a név a „Sziv–Zivet” kifejezésből ered, amely ragyogó fényt jelent.
A harmincnapos Sziván csillagképe az Ikrek, amelyhez több szimbolikus magyarázat is kapcsolódik. Egyes értelmezések szerint az ikerpár Dávid királyra és a Messiásra utal, aki Dávid leszármazottja lesz (Masiách ben Dávid), más magyarázatok szerint azonban az „ikrek” a Tórát és Izrael népét jelképezik.
Hagyományaink szerint Sziván hónapjához több fontos esemény is kapcsolódik:
- az Özönvíz idején ebben a hónapban enyhült az esőzés,
- Ezékiel próféciát kapott a fáraóról,
- Dávid király ebben a hónapban hunyt el,
- a rómaiak ebben a hónapban végeztek ki több nagy zsidó bölcset Rabbi Akiva tanítványai és követői közül.